Magyar - német egyetemi diplomám van, mellyel - első munkahelyemként - 14 hónapig dolgoztam egy műszaki szolgáltató cégnél kvázi mindenesként. Munkatapasztalatot szereztem, felmérhettem saját képességeimet, de érdeklődési körömnek és céljaimnak nem igazán felelt meg sem a cég profilja, sem a beosztásom.
Utána váltottam munkahelyet: idén nyár óta dolgozom egy olyan vállalatnál, melynek profilja ugyan jóval közelebb áll a szakmámhoz (lapkiadás), viszont az itt elvégzendő munkák is csaknem teljes egészében kimerülnek a titkárnői teendőkben. Azért írtam, hogy csaknem teljes egészében, mert egyvalami mégis van, amit itt mellékesen csinálok ugyan, de úgy érzem, megtaláltam azt a tevékenységet, amit szívesen végeznék a továbbiakban is. Mivel gyakran hallani azt, hogy egy munkahelyen pályakezdőként érdemes néhány évet eltölteni, másképp a hr-esek könnyen job-hoppernek (gyakori állásváltó, "állásról állásra ugráló" - a szerk.) bélyegzik az embert, én mégis váltani szeretnék.
Ennek oka, hogy ennek a bizonyos általam kedvelt tevékenységnek minden csínját-bínját itt nincs kitől megtanulnom, másrészt a vezetőség nyilvánvalóvá tette, hogy egyre inkább csak titkárnői feladataim lesznek. Ön szerint rontom-e az elhelyezkedési esélyeimet , ha alig fél év után elkezdek új munkahely után nézni? Fő motivációm - mint írtam - a szakmai fejlődés lenne, melynek itt nem adottak a feltételei. Esetleg belefér még egy váltás a "karrierembe" (egész pontosan 2003 májusa óta dolgozom)?
Minden a "tálaláson" múlik! Ha a kísérőlevelet vagy motivációs levelet ír, és azt azzal kezdi, hogy bár későn, de végre - az "x" éves munkatapasztalata birtokában - rájött, hogy milyen pályán szeretne a továbbiakban szakmailag karriert befutni, fejlődni, és megnevezi azt a területet, amit választott, és azzal folytatja, hogy éppen azért, mert úgy érzi, hogy ennyi évet elvesztegetett, és a továbbiakban ezt az időt minél előbb be szeretné hozni, akkor szerintem ezt mindenki elfogadja, és nem tekintik job-hopper-nek. Nyugodtan állás után nézhet!