Börtönbe zárva, zsákutcákban járva

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az első álmodó: harminc év körüli sportos testalkatú, nyugodtnak, lazának tűnő hölgy.

Az első álma

Felébredek, és azt látom, hogy egy nagyon szűk helyen vagyok. Legnagyobb döbbenetemre rájövök, hogy ez egy börtön. De vajon miért kerültem ide?!

A második álma

Egy börtönben élek, ahonnan csak néha engednek ki sétára. Ezek az életem legszebb pillanatai, mert egy bizonyos helyről jól láthatom a közeli sporteseményeket, és drukkolhatok kedvenc sportolómnak.

A harmadik álma

Egy börtön rácsa előtt állok, kívülről. Odabent megcsillan valami. A szív alakú nyakláncom van oda bezárva. Megpróbálom elérni, egészen mélyre benyúlok a karommal, de pár centi híján nem érem el. Tanácstalan vagyok.

A második álmodó: egy jelenleg harminckilenc éves nő korábbi álmai.

Az álma huszonnyolc éves korából

Egy buszon ülök, amikor az az érzetem támad, hogy ez nem jó irányba megy. Hatalmas a tömeg, de valahogyan levergődöm. A busz elmegy, és rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Még a város sem ismerős. Már érzem is, hogy kezd eluralkodni rajtam a pánik. De ekkor meglátok egy idősebb asszonyt. Az egyik utcasarkon ül. Van nála egy térkép, és ezen megmutatja az utat, hogy merre kell menjek.

Az álma harminchét éves kora tájékáról

Egy lány arra kér, hogy igazítsam útba. Az zsákutca, azt mondják - mutat a neki jobb, nekem bal kéz felé eső utcára. - Nem, az egy körút - felelem. Ugyanoda érsz vissza belőle, de te már nem vagy ugyanaz.

Gondolatok az álmodókról és az álmaikról

Az első, a harminc év körüli hölgy álmai egy olyan zárt élethelyzetről beszéltek, amelyet az álmodó nem vett észre, illetve nem vett egészen komolyan a nappali életében. Az álmai viszont egészen tisztán tárták elé a szomorú valóságot: párkapcsolatban él, de valójában számára ez inkább egy sivár börtön, mint örömteli együttélés. Egyetlenegy boldogságforrás az álmodó számára a mindennapokban a sport. Erőteljes anyagi megfontolások tartják az álmodó hölgyet ebben a kapcsolatban. Az álmai megmutatták számára, hogy kalitkája bár arany, mégiscsak kalitka, tehát börtön, rabság. Lelke szabadsága, élete egyre sorvad.

A második álmodó hölgy két álma mutatja az időbeli érés eredményét. A két álom megálmodása között körülbelül kilenc év telt el. Ez idő alatt az álmodó személyisége jelentős fejlődésen ment át. Az első álomban ő az, aki eltéved, a második álomban ő az, aki bölcsen utat tud mutatni az eltévedőnek.

Természetesen "a minden álomalak maga az álmodó" - alapelv szerint az első álom bölcs asszonya szintén maga az álmodó, tehát már akkor készen volt benne ez az úgynevezett térkép-erő, amely kilenc év elteltével már működni látszik. Ennek analógiájára természetesen elmondható az is, hogy a második álomban eltévedő lány is ő, azaz a személyiségnek mindig vannak olyan részei, amelyek eligazításra szorulnak, de az álmodó már tudatosan képes átlátni a helyzetét.

A körút olyan utazási mód, amikor is valóban pont ugyanoda érkezünk meg, ahonnan elindultunk, de az út során szerzett tapasztalatok, élmények hatására a megérkező már nem ugyanaz a személy, mint az elinduló. Egy belső érési folyamat következik be. Az álom harmonizál azzal a gondolattal is, mely így hangzik: "Ne félj a tévedésektől, mert nincsenek!". Azaz még egy zsákutca is rejt magába tanulságokat a világról, önmagunkról. Egy zsákutcás helyzet sem hiábavaló, ha valamit megtanulunk belőle, tehát tapasztalattá szűrjük le a történteket a magunk számára.