6. szint
A hatodik fokon a tudatossági szintünket addig emeljük, hogy nem azért emelünk be technikákat az álomfolyamatba, hogy bizonyosságot szerezzünk arról, hogy álmodunk-e vagy se, hanem azért, hogy már az álmok síkján mozdítsunk az életünk alakulásán. Ugyanis mire ezt a szintet elérjük, lesz egy olyan tapasztalaton alapuló hitünk, hogy az álomvilágunk és a nappali életünk összefüggnek, ébrenlétbe álmodott álmainkban élünk. Tehát nem mindegy, hogy mit álmodunk, mert az kipörög a nappali síkra.
Ez már magas fokú éberséget, koncentrációt megkívánó gyakorlat. Mintegy belső lelki operációkat hajtunk végre magunkon azért, hogy érzelmi - gondolati - akarati erőink magasabb szintekre juthassanak, és ez által tudatosabban, összeszedettebben legyünk képesek létezni a nappali életünk síkján is.
A hetedik tudatossági szint eléréséhez hozzásegít az álom az álomban jelenség megtapasztalása. Azaz amikor felébredünk az álomból, illetve pontosabban azt hisszük!, mert újfent - a nappali élettől - szokatlan jelenségek játszódnak le, tehát sejdíteni kezdjük, hogy még mindig nem vagyunk ébren, fellökjük magunkat a felébredés szintjére most már ténylegesen, kimegyünk a konyhába, kinyitjuk a hűtőt, és a hűtőről kiderül, hogy egy kapu a másik világ felé, ami ott ragyog a szemünk előtt. Újfent egy álomvidékre érkeztünk tehát. Majd - világokon át való vándorlásunk végén - hazatalálunk megszokott világunkba, azaz valóban felébredünk.
Aki ilyen élményeket átél, az már éberen kezdi sejdíteni, hogy a nappali életünk sem biztos, hogy olyannyira, vagy úgy realitás, ahogy azt hinni szeretnénk, azaz szembe kell néznünk azzal, hogy lehet hogy a nappali "realitás" sem más, mint egy álomszint, mégha a legstabilabban és legmakacsabbul visszatérő jellegű álmunk is.
Ezen a szinten kezdenek lassan érthetővé válni Buddha tanításai Maya fátylairól, amelyek, mint illúziók, állandóan körbelengenek, elvarázsolnak minket, valamint az ebből az állapotból való felébredésről, a megvilágosodásról.