Az önbizalomhiány nem örökölhető

Hogyan tanítsuk meg a gyermekünket veszíteni? Hogyan lehet a gyermek önbizalmát erősíteni, kezdeményezőkészségét fejleszteni? Mit tegyünk azzal a kisfiúval, aki "cica" felkiáltással folyton a földre dobálja az ételt? Hogyan vészeljük át a dackorszakot? Olvasóink kérdéseire Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Kisfiam 16 hónapos, és az etetőszékből az ételt folyamatosan a földre dobálja. Jelenleg már ott tartunk, hogy a főzelékféléket, joghurtokat is lecsurgatja a kanállal.

Hozzátenném, hogy van két cicánk, és valószínűleg ezzel kezdődött a baj, mert rájött, hogy ha ledobja az ételt, azok megeszik.

Sok mindennel próbálkoztam, eddig eredménytelenül:
- a cicákat nem engedem a székhez, kizárom a szobából (ezt még most is);
- próbáltam elkapni a karját, ha dobni akart, és határozottan rászólni, hogy
"Nem";
- ha elkezdett dobálni, kivettem a székből, és vége volt az evésnek (ezt
viszont a lelkiismeretem nem bírta, mert volt olyan, hogy már az első falat
a földön landolt "Cica!!!" felkiáltással, miközben tudtam, hogy éhes, ennie
kellene);
- ha elkezdett dobálni, elvettem a kanalat, és én etettem tovább (talán ez is
hiba volt);
- szépen kértem;
- mérgesen szidtam.

Jelenleg a teljes közömbösség taktikáját próbáljuk megvalósítani, nem vesszük észre, ha ledob valamit, ezt nem tudom, hogy beválik-e.

A problémához hozzátartozik, hogy úgy egyéves kora körül kezdett próbálkozni az egyedül evéssel. Mikor úgy tűnt, hogy elkanalazgat már, néha egyedül hagytam, hadd próbálkozzon, néha leültem mellé az asztalhoz én is enni, esetleg csak néztem, és egy-egy ügyesebb kanál után megdicsértem. Egy idő után mindig visszaadta a kanalat, ilyenkor tovább etettem, de a következő evésnél újra próbálkozott. Mostanában viszont elég nagy visszaesést mutat e téren, csak néhány kanállal hajlandó enni egyedül, aztán vagy jön a dobálás, vagy visszaadja a kanalat és kéri, hogy etessem én.

Talán még azt sem árt leírnom, hogy rendezett családi körülmények között élünk férjemmel. Tomika az első gyermekünk, aki nyugodt, okos és könnyen kezelhető. Sokat foglalkozom vele, napjában (a sétákon kívül) legalább 2-3 óra csak az övé, ilyenkor olvasunk, bábozunk, építőkockázunk, hempergünk, ilyesmi. És már átgondoltam minden oldalról, de a cicaetetésen kívül nem tudom semmi konkrét eseményhez kötni az ételdobálás kezdetét.

Leveléből érződik, hogy milyen figyelmes kisfiához. Sokféle módszert kipróbált, hogy Tomikát leszoktassa az ételdobálásról. Lehet, hogy pont ezért nem hagyott még fel a "cicaetetéssel", mert próbálgatja, hogy mivel tudja visszatartani őt ettől. Vajon hol a határ?

Azt javaslom, döntsön egyféle mód mellett vagy több módszer kombinációjáról, és azt következetesen mindenféle variálgatás nélkül tartsa be! Akkor Tomika is észre fogja venni, hogy hol van az a határ, amin nem lehet változtatni.

Amiket leírt, azok közül az első hármat együttesen gondolom a leghatékonyabbnak. A cicák kizárásával kezdje meg az etetést. Ha dobálni kezd Tomi, mondja neki nyugodt hangon, de határozottan hogy "nem szabad ledobni az ételt! Ha még egyszer ledobod, kiveszlek a székedből!" Ha mégis megteszi, vegye őt ki. Ne aggódjon amiatt, hogy éhes marad, legfeljebb a következő étkezést hozza egy kicsit korábbra. Legközelebb ugyanígy tegyen, ugyanezeket mondja! Biztos vagyok benne, hogy egy pár alkalom után Tomika nem fogja ledobálni az ételt, mert megtapasztalja, hogy nincs tovább, elérkezett a határhoz.

De ha amellett tartanak ki következetesen, hogy nem veszik észre az ételdobálásait, akkor az is lehet hatékony, csak utána többet kell takarítani.:-)(Esetleg magukban bosszankodnak, miközben Tomika azon töri a fejecskéjét, mivel tudná még fokozni a hatást, hogy odairányítsa figyelmüket.)

Azért alakult ki ez a viselkedés benne, mert észrevette az Ön bizonytalanságát ebben a helyzetben, és szeretné megtudni, meddig mehet el, hol van egy biztos pont.

A kanalazgatással kapcsolatban az jutott eszembe, hogy az is jó megoldás lehet, ha Tomikánál is van egy kanál meg önnél is (akkor nem kell cserélgetni), ha akar, ő kanalaz, és ha kicsit lelassul, akkor öÖn tud neki segíteni.

Jó étvágyat és kitartást kívánok!