Nem szeretett eléggé az apám

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Levélíró!

Nagyon nehéz elfogadni és megérteni, ha egy szülő évtizedeken át nem ad természetes bizonyságot arról, hogy szereti gyermekét. Ilyenkor óhatatlanul arra kell gondolni, hogy édesapjának igen komoly nehézségei lehetnek érzelmei kifejezésében. Gondolhatunk itt pl. a szkizoid személyiségtípusra, aki rendkívül zárkózott, érzelmileg hideg, nem kívánja a testi kontaktust stb. Sok más, a pszichopatológiát súroló magyarázat lehetséges még, de mindebben a közös az, hogy édesapjában az az "agymodul", amely a testi kontaktust és a szeretet közvetlen kifejezését vezérelte volna, sérült. Ennek soka oka lehet, örökletes vagy neveltetésből fakadó. Sok embernek nem okoz örömet az intimitás, mert vagy kiölték belőle (ő sem kapott ilyet), vagy eleve úgy született. Ha nem is gondolnám, hogy édesapja autista, de lehetnek autisztikus vonásai. Az autisták gyakran irtóznak a testi kontaktustól, s ha megtanulják is életük során, gyakran rendkívül ügyetlenül csinálják. Hogy édesanyjával mégis tudott intim lenni, annak oka lehet, hogy ő volt az a kiválasztott személy, akivel szemben le tudta gyűrni ezt az idegenkedését. De ha tüzetesebben megvizsgálja kapcsolatukat vagy emlékeit erről, biztosan fog találni furcsaságokat itt is.

Ami tehát segíthet megemészteni kapcsolatuk zavarát, az az, hogy ez nem maga ellen irányult, nem szándékos volt, hanem egy személyiségzavar vagy személyiségdeficit eredménye volt. Ha a papa nem tudta ezt, nem kérhető rajta számon. Aki nem élt át még ehhez hasonlót, az nehezen hiszi el, hogy létezhetnek ilyen erős falak egy emberben. De gondoljon csak azokra, akik éveken át nem mernek kimenni az utcára, és máris megértheti a megérthetetlent. Ami az egyik embernek természetes, az a másiknak kivitelezhetetlen, rémisztő dolog.
Feldolgozni kapcsolatukat egyet jelent annak megértésével, hogy édesapja a maga módján igyekezett, feleségén keresztül mindent megadott, de amire nem volt képes, azt nem adhatta.
Nevezhetjük ezt betegségnek, deficitnek, személyiségzavarnak, bárminek. De létező dolog, ami leküzdhetetlen akadályokat jelentett édesapjának.

Üdvözlettel: Szendi Gábor