Nem mindig jön be az első látásra szerelem

Vaszati tanácsadónk, Lakatos Edit keresi álmai otthonát: egy szép kis házat valahol a hegyekben. Korábban már kiderült, mi mindenre érdemes odafigyelnünk, amikor kiválasztjuk azt a települést, ahol az elkövetkező néhány évben lakni szeretnénk, vagy ahol meg szeretnénk vásárolni a nyaralónkat. Edit és párja találtak egy kedves kis falut, ahol először is megtetszett egy telek, amit baráti áron kínáltak. A faluba beérve megláttak egy házat, ami eladó volt - és amibe első látásra beleszerettek. S hogy mi lett a szerelem vége - ez most kiderül.

Az előző lakók válása azonban csak nem hagyott nyugodni, így aztán eszembe jutott az is, hogy a ház a telek észak-északkeleti részére épült, így a dél-délnyugati része nem volt igazán leterhelve. Felborult tehát az északkelet-délnyugat és az észak-dél tengelyek egyensúlya. Aztán jött egy olyan érzésem is, hogy talán a belső tartófal pont átmegy a ház középpontján - ami szintén kedvezőtlenül hat a családi békességre. Egyre több intő jel és kétség merült fel, de még eszünkbe sem jutott, hogy esetleg nem kellene ezzel a házzal tovább foglalkozni. Már felébredt bennünk egyfajta ragaszkodás hozzá, ami könnyen elhomályosítja a tudatot. Ahelyett, hogy szigorúan és tárgyilagosan ítéltem volna meg a ház tulajdonságait, inkább a korrigálás lehetőségén járt az eszem.

Néhány nappal ezelőtt visszamentünk a szóban forgó ingatlanhoz. A párom apukája - akinek semmi ragaszkodása nem volt az épülethez - egyből megállapította, hogy bizony a tető nincs valami jó állapotban, a szuterén erősen vizesedik, a falak megrepedtek. Ráadásul hirtelen még két másik - nagyon komoly - vevő is feltűnt a láthatáron, ami azt jelentette, hogy még esélye sincs az esetleges alkudozásnak, vagy annak, hogy kedvező fizetési feltételekben állapodhassunk meg.

Megvilágosodás: De hisz ez a patak délnyugaton van!

A felmerülő nehézségek hatására egészen más szemmel kezdtem el nézni a házat. A pontos felmérés során kiderült, hogy valóban keresztülmegy az a tartófal a ház középpontján, rádöbbentem, hogy a délnyugati fürdőszobának még ráadásul nagyon nagy az ablaka, de ami még ennél is megdöbbentőbb: fölfedeztem a telek dél-délnyugati végében azt a bizonyos patakot, ami átfolyik a falun. Az első látogatásunkkor ezt nem vettük észre! Most azonban - ezzel az információval kiegészítve a korábbi tapasztalataimat - minden eddigi kérdésemre magyarázatot kaptam: Miért vált el a házaspár? Miért halmozódott fel több százezres közműtartozás? Hogy lehetséges, hogy a kazánt elvitte valaki megszerelni, és azóta sem hozta vissza?

Íme a kertvégi (délnyugati) patak, amiről még az is kiderült, hogy időnként a helyiek beleengedik a szennyvizet...

Egyből mutattam is a páromnak a patakot, ami az utolsó cseppet jelentette a pohárban, és - szinte számunkra is hihetetlen módon - egyik pillanatról a másikra elmúlt a ház iránti szerelmünk, és sietősen búcsút intettünk neki.

Azt hiszem, a legtöbb lakást vagy házat kereső ember átél ehhez hasonló élményeket. Nagyon kérek ezért mindenkit, ne csak egy személyes történetként gondoljon erre a cikkre, hanem próbálja meglátni benne mindazt, aminek a hasznát veheti - még mielőtt beleszeretne egy ingatlanba.

A mi történetünk még nem zárult le. Természetesen az építkezés lenne a legszerencsésebb dolog, ennek ellenére még nem adtuk fel a házkeresést sem.