Szőke, prémvadász csajszi akcióban

Hugocskáim! Nem tudjátok véletlenül, tart-e fogadóórát a teremtő? És ha igen, mikor? Mert én bizonyisten ellátogatnék hozzá, és nekiszegezném a fogósravaszt, hogy ugyan minek nő még mindig szőr a nőkön. Vagy, mert nem akarnék senki nevében kéretlenül szólni, csupán a magam prémjéről faggatnám. Kinek okoz ez örömet? Neki? Tényleg így tetszenék neki?

Gondolatban már visszakullogtam a kozmetikus forró gyantával telt lábaskájához, ahol bűnbánó arccal könyörögtem, hogy gyantázzanak végre le, amikor eszembe ötlött, hogy azért a gyantázásnak is van kényelmesebb módszere. Az otthoni gyantázás. Erre biztatnak a reklámok. Vidám lányok nevetve húzzák a csíkokat lábszárukon. Ollé! Végre itt a megoldás. Újult erővel nekivágtam a szőrtelenítő szerek szegmensének és beszereztem egy otthoni használatra való gyantázókészüléket. Reklámos mosollyal arcomon nekiveselkedtem az öngyantázásnak. Ha azt mondom, nem vált be, finoman fejeztem ki magam. A doboz kibontásától számítva kb. 5 órámba telt, mire két lábszáramat végiggyantáztam. Mondhatnám, több-kevesebb sikerrel, ahol a kevesebb a lábszáram szőrtől való megtisztítását jelenti, a több meg a fürdőszobám és az ott fellelhető használati tárgyak gyantázottságát illeti. A törülközőktől kezdve a vasalódeszkáig, a csempe legfelső sorától kezdve a mosógép aljáig minden ragadt a gyantától. A lábam is ragadt, de a szőrszálak maradtak a helyükön. Csak kisebb foltokban sikerült eltávolítanom - azt is nagy fájdalmak közepette - egy-egy gyengébb versenyzőt. A gyantával bekent részek legnagyobb részéről forró víz órákig tartó ráfolyatásával sikerült úgy-ahogy eltávolítanom a ragacsos réteget. A csempe legfelső során még ma is ott van a gyantanyom.

Nem volt más választás, valóban visszakullogtam a kozmetikushoz. Nem a lakótelepihez, hanem egy új, körútihoz. Az évek alatt már jól összecsiszolódtunk Andreával, aki minden egyes szőrszálat személyes ismerőseként fogad. Közben persze néha - és csak nagy titokban - kipróbálok egy-egy új szőrtelenítő módszert.

Teszteltem fogamzás-, majd később szőrnövekedésgátlót, de a szőrösödési dinamikában nem véltem felfedezni releváns különbséget. Lézeres szőrtelenítésre is adhatnám a lábam, de a drága, fájdalmas - és állítólag valójában nem is tartós - eljárásra félretett pénzemhez mindig hozzá kell nyúlnom, amikor Andreához megyek gyantáztani. Bevallom, korábban azzal is próbálkoztam, hogy összeegyeztessem a Hold által szőrtelenítésre alkalmas napokat és napszakokat Andrea és a magam munkaidejével, valamint havi ciklusommal, hátha úgy megtörténik a csoda, a fájdalommentes gyantázás. De sem a fájdalom nem volt kisebb, sem a szőr nem nőtt lassabban, az erők ilyetén való összeszervezése viszont akkora energiát emésztett fel, hogy az már felér két fazongyantával. Felhagytam a próbálkozásaimmal. Havonta egyszer átadom magam a sorsnak, és tűröm az élet megpróbáltatásait. Miközben Andreának a felkent gyanta leolvasztásáért könyörgök, eszembe jut újra és újra, hogy elmegyek arra a bizonyos fogadóórára.

Egy tuti módszert azért ismerek. Pár éve Thaiföldön a bérelt motorunk kipufogója olyan komoly, másodfokú égési sebet ütött lábszáramba, hogy abban a tenyérnyi foltban bőr is alig nőtt újra, szőr viszont soha nem is fog. Efelől maga a sebész biztosított. Ez a tutiság. Vagy hogy tényleg jobb belátásra tér a teremtő és mindenféle fájdalom nélkül egyszerűen kihullajt rólam a hajam kivételével minden más szőrt. Mi legyen?

Dukát Csilla