Az eloldódás boldogsága és kockázata

A puszta figyelem kizárólag a jelennel foglalkozik. Segítségével megtanulunk teljes tudatossággal az itt-és-most-ban, a jelenben élni. Ehhez szükséges az is, hogy szembe nézzünk a jelennel anélkül, hogy a múlttal vagy a jövővel kapcsolatos gondolatainkba menekülnénk. A múltra és a jövőre irányuló gondolatok képezik a nappali álmodozás nyersanyagát, amely szívós és ragacsos - írja a fenti gondolatmenet során A buddhista meditáció szíve című könyv -, és elárasztja a jelen tudatosságának szűk tartományát.

A feladat tehát saját tudatunk gondos és higgadt megfigyelése, a benne áthaladó gondolatok, érzések puszta megfigyelése, regisztrálása. Ez egy belső távolságot teremt, ami megalapozza, hogy a külvilág sodrásától, forgatagától is bizonyos távolságot tudjunk majd tartani. Mindezt persze célszerű szakavatott meditációs mester segítségével elsajátítani.

Az amerikai kutatók mérőskáláikkal kimutatták, hogy meditációs képzettség nélkül is sokan vannak, akikhez közel áll ez a szemlélődő, a tiszta tudatosságra törekvő és a jelenre figyelő beállítódás. A megfelelő gyakorlással azonban ez mindenkinél fejleszthető.

A belső és külső távolság fenntartása nem jelent szenvtelenséget, közönyösséget az emberekkel és a világgal szemben. Sőt, ellenkezőleg, amikor megtanuljuk figyelmünket a jelenre összpontosítani, akkor nyitottabbá válunk az emberek és dolgok valódi arca iránt. Ez azért lehetséges, mert el tudunk szakadni szubjektív ítéleteink, vágyaink és félelmeink torzító hatásától, amelyek rögtön belebonyolítanak valamilyen érzelem- és indulatvezérelt cselekvésbe.