A híres amerikai Stanford Egyetem kutatói számolnak be egy pszichiátriai folyóirat júliusi számában arról, hogy az általuk kényszeres vásárlási rendellenességnek nevezett betegség az Egyesült Államok lakosságának közel nyolc százalékát érinti, ezeknek 90%-a nő. Jellemzője az ellenállhatatlan vásárlási kényszer, ami egyrészt felesleges tárgyak felhalmozásához vezet, másrészt súlyos anyagi nehézségekbe, adósságokba, hazugságokba, családi konfliktusokba és depresszióba sodorja a betegségben szenvedőt. A nyomasztó következmények elől a kényszeres vásárló újabb vásárlási kicsapongásokba menekül, fokozva ezzel a bajt.
Minderről annak kapcsán értesülünk, hogy többéves vizsgálódás után egy új antidepresszív gyógyszer bizonyult hatásosnak - igaz, csak 24 fős vizsgálati mintán - a kényszeres vásárlási betegség ellen. A vizsgálati alanyok 63%-a, ami mindössze 15 főt jelent, jelentős mértékű kedvező változásról számolt be, ami nagyon gyorsan, a gyógyszeres kezelés megkezdését követő egy-két héten belül következett be. A vizsgálatot a szóban forgó szert gyártó gyógyszeripari cég finanszírozta.
A hír előtörténetéhez tartozik, hogy három éve az Egyesült Államokban megjelent egy kritikus hangvételű cikk, amelyben a vizsgálatok megkezdéséről írnak, és felhívják a figyelmet arra, hogy a vásárlással kapcsolatos, újsütetű betegség jó alkalom a gyógyszergyártóknak, hogy megvásároltassák terméküket. Ugyancsak megtudhatjuk innen, hogy a szponzor cég akkor nem volt hajlandó megnevezni magát.
Hogy is van ez? Ha valaki rendszeresen valamilyen ésszerűtlen vagy ép ésszel kevéssé indokolható dolgot csinál, az egy új betegségben szenved? És miért érdeke egy cégnek névtelenül támogatni egy ilyen kutatást? Mivel új betegségek "felfedezése" nálunk is folyik - ilyen pl. a női magazinokban és mindenhol másutt is népszerűsített pánikbetegség, amit ugyancsak a fentihez hasonló antidepresszív gyógyszerekkel kezelnek -, érdemes ezt a jelenséget körüljárni.