Nemi szerepek csapdájában

Miközben a modern társadalomban sok helyen eltűnni látszanak a nemi különbségek, ugyancsak modern pszichológiai és társadalomtudományi kutatások szembesítenek azzal, hogy nőnek vagy férfinak lenni a legtöbbször nagyon meghatározott sorsot is jelent. Rendben, ezt eddig is tudtuk -mondhatnánk - hiszen évezredeken keresztül természetesnek tartották, hogy más élete, más feladatai vannak férfinak és nőnek. A modern felfedezések újdonsága abban van, hogy kimutatják: ezek a különbségek sokkal kevésbé a biológiai nem következményei, mint hittük és hinni szeretnénk. Sokkal inkább erős társadalmi és kulturális hatások eredményeként jön létre a háziasszony, a cicababa vagy a tudós férfiú és a macsó vagy az újabban felbukkanó alfaj, a rövidre nyírt hajú izomember.

Mire jó a nő és mire a férfi?

Ha fát kell dönteni vagy mamutra vadászni, akkor természetesnek tartjuk, hogy ez a férfiak dolga. Fizikai felépítésük alkalmasabbá teszi őket erre, mint a nőket. A modern életfeltételek között azonban a fizikai erő jelentősége rohamosan csökken. Billentyűket nyomogatni mindenki képes. De mi van pl. az autóvezetéssel? Ott sem a fizikai erőn múlnak a dolgok, mégis, a közfelfogás szerint a férfiak a jobb vezetők. Ma már sokat olvashatunk a férfi és a női agy anatómiai különbségeiről - ezek magyaráznák a készségekben megjelenő különbségeket, így azt is, hogy a férfiak téri tájékozódása jobb, mint a nőké. Újra itt van tehát a biológiai magyarázat.

Konzervatív gondolkodású emberek - főként férfiak - szívesen gondolják, hogy a nők hagyományos társadalmi feladatai, az anyaság, gyereknevelés, a családi otthon érzelmi melegének biztosítása olyan feladatok, amelyek ellátása a nők biológiailag meghatározott feladata. Aztán jönnek a tabukat nem tisztelő kutatók, és kimutatják, hogy a szülést és az anyatejes táplálást leszámítva a férfiak mindenben képesek a hagyományos női szerepköröket betölteni, úgy, hogy az így nevelkedő gyerekek minden tekintetben kiválóan fejlődnek. Sokan hisznek valamiféle anyai ösztönben. Ezzel szemben a gyermeküket egyedül gondozó apák vizsgálata kimutatta, hogy a férfiak ugyanúgy képesek a babára való teljes ráhangolódásra, mint az anyukák. Úgy látszik, mindezek mégsem csupán biológiai, hormonális különbségeken alapuló képességek.

Ha a mai világban körülnézünk, láthatjuk, hogy az űrhajózástól a csecsemőgondozáson át a nagypolitikáig mindkét nem képviselőit megtaláljuk - és kiválóan ellátják hagyományosan nőies vagy éppen férfias feladatköreiket. Ugyanakkor az is egyre világosabbá válik, hogy még ma sem mindegy, nőnek vagy férfinak születünk, mert a nemi különbséghez a legtöbbször nagyon eltérő életutak és a személyes boldogulás nagyon különböző esélyei, lehetőségei tartoznak. Olyan különbségek ezek, amelyeket semmiféle anatómiai vagy biológiai differencia nem magyaráz meg. Megértésükhöz meg kell vizsgálni, hogyan lesz nő vagy férfi valakiből, mi történik az anatómiailag férfinak vagy nőnek született gyerekekkel a felnövekedésük során, milyen családi és közösségi hatások érik őket, amíg kialakulnak jellegzetesen nőies vagy férfias tulajdonságaik, személyiségvonásaik. Amelyeket azután a társadalom biológiai adottságokkal magyaráz.

Aktív, passzív

Az egyik makacs társadalmi vélekedés a férfi-női szerepekkel kapcsolatban az, hogy a férfi inkább aktív, a nő pedig inkább passzív. Különösen sokan gondolják ezt a szexuális kapcsolatban megjelenő szerepekről. A passzív, befogadó nő elképzelését sok biológiai és anatómiai mozzanat támogatja. A nemi szervek különbségei, a behatolás mozzanata a nemi aktusban és ennek megismétlődése a megtermékenyülés pillanatában, mikor a hím ivarsejt szintén behatol a petesejtbe - biológiai tények, azonban ennek a mintázatnak az átvitele a mérhetetlenül bonyolultabb személyiség-tulajdonságokra egyszerűen a képi gondolkodás csapdája. Maradva a nemi életnél, jól tudjuk, hogy a szexuális magatartás kibontakozása - bár hormonális háttere van - túlnyomó részben társkapcsolati tanulási folyamatok eredménye, amely az egészen korai anya-csecsemő kapcsolatban kezdődik el. Ehhez többek között a ma már híressé vált Harlow-féle kísérletek is bizonyítékokat szolgáltattak. A kis rézusmajmokkal végzett kísérletekben a majombébiket különböző időpontokban és különböző mértékben fosztottak meg az anyamajom közelségétől, gondozásától. Egyértelműen kirajzolódott, hogy a megfelelő anyai gondozást nélkülöző kismajmok ivarérett korukra alig tudtak társaikkal kapcsolatba lépni, és szexuális magatartásuk sem alakult ki megfelelően. Az emberi szexualitás tanulmányozása során kiderült, hogy ez egy nagyon bonyolult társas-lélektani, pszichológiai és biológiai funkció, amely minden történelmi korszakban erős társadalmi szabályozási törekvések célpontja is volt. A társadalmi szabályozás egyik rejtett eszköze bizonyos nemi szerepek rögzítése és azoknak normaként történő előírása. Ilyen az aktív, behatoló férfi és a passzív, befogadó nő szerepe is. Ezt akkor értjük meg alaposabban, ha egybevetjük azokkal a társadalmi vélekedésekkel, amelyek pl. a női és férfi szerepek különbségére vonatkoznak az élet egészen más területein.

Nem szex, fára mászás

Ilyen érdekes különbség mutatkozott például a mediterrán kultúrákban az olajbogyó szüretelésénél a régi időkben. Az olajbogyót a férfiak rázzák le a fáról, akár úgy, hogy felmásznak a fára - és a nők szedegetik fel a földről. Meglepő hasonlóságot találunk az ismert magyar dalszövegben is, amelyben "felmegy a legény a fára, lerázza a meggyet, te meg babám szedjed fedeles kosárba". A képi üzenet ugyanaz. A férfi "férfias" módon valamilyen ügyességet és erőt demonstráló tevékenységet folytat, miközben a magasba törekszik, ennek eredménye a földre hullik. A nők földhöz ragadt módon lent maradnak és egy üreges eszközbe, kosárba gyűjtik a férfi aktivitásának eredményét. Katonanóta változatában ez a dal kiegészül a következőképpen: "lerázza a meggyet, makkot, te meg babám, szedjed, kapkodd". Hogy a makk hogyan kerül ide, a gyümölcsszedéshez, lehet gondolkodni. A folklór szexuális szimbólumairól sok tanulmány született már.

Egy biztos, ennek is bizonyára lehet találni fizikai különbségre alapozódó okát, de hát tudjuk, látjuk, hogy gyerekkorban a kislányok éppen úgy szeretnek és tudnak fára mászni, mint a fiúk.

Lust Iván
a Női lapozó lelki tanácsadója oldalán közvetlenül fordulhatnak hozzá tanácsért bármely pszichológiai témában

A cikk folytatása a jövő héten következik.

Ajánlat
A nemi azonosság, nemi szerep, a nemhez való igazodás folyamata
Ösztön és psziché - Az emberi nemi szerepek problémája
Tradicionális vagy szexi? avagy hogyan fér meg Héra és Aphrodité

Korábban
Minél többet dolgozik a feleség, annál rosszabb a férje egészségi állapota
Női vezetők az üzleti életben

A szerző korábbi írásai
Egy kapcsolat ára
Nemek háborúja
Létezik-e esélyegyenlőség nők és férfiak között? Miért harcolnak a feministák és a nőszervezetek?
Amazon vagy királylány
Miért akarunk mindenáron tetszeni a férfiaknak, mibe kerül ez nekünk? És miért tartanak a férfiak az erős nőktől?
A szépség nyomában

Könyvajánlat
Nők és férfiak - a különbözőség öröme
Szerepváltozások - jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001
Lévai Katalin - A nő szerint a világ