A szülők az iskolára mutogatnak, az agresszív gyerekekkel bajlódó iskola a szülőket okolja. A felvilágosult közvélemény a média szerepét feszegeti, a "média-csinálók" viszont többnyire úgy vélik, hogy ők azt gyártják, ami iránt kereslet mutatkozik és nem ők tehetnek arról, ha a gyerek sokat bámulja a tévét. Kényelmes álláspont az öröklést, a gének szerepét előtérbe tolni, hiszen így a probléma megoldása a tudósokra vár. Ezekben a vitákban kicsit mindenkinek igaza van, de a "ki tehet róla" típusú kérdésekkel az a baj, hogy felelősöket keres, ítéleteket provokál és nem a tényleges okok felderítését és az ésszerű megoldások keresését támogatja.
Ki rontja el a gyereket?
Szívesen hisszük azt, hogy mind tiszta lappal születünk, hogy a kisbabák ártatlan, sőt angyali lények. Ha azonban elvetemült kölykökkel vagy felnőttekkel találkozunk, sokszor hajlunk arra, hogy született gazembernek tartsuk őket. Aggódó szülők féltik gyereküket attól, hogy rossz társaság hatására drogozni kezd, elzüllik. Ha baj van a gyerekkel, kétségbeesve kérdezzük, hol rontottam el? Mások azt kérdezik, kire ütött ez a gyerek, azaz honnan örökölte indulatosságát, agresszivitását.
Az agresszív gyerekekkel kapcsolatos feltevések következetlenségei, ellentmondásai, mint sok más emberi probléma esetében is a soktényezős eredetre vezethetők vissza. Ez azt jelenti, hogy egy adott probléma létrejöttének hosszú története van, amelynek során különféle okok, akadályozó és elősegítő tényezők bonyolult összefonódása vezet el ahhoz a jelenséghez, amit a társadalom aztán elítélően és aggódva vesz tudomásul.