A nők - egy másik kísérletben - alkalmi partnernak egyértelműen a James Bond típusú bátor, de önző férfit választották, mert látatlanban is úgy ítélték meg, hogy az "jó géneket" hordoz, tartós kapcsolatra viszont a bátor, de önzetlen férfit választották, mert ő a biztonságot jelentette.
Kibontakozik itt a női választás paradoxonja: válassza-e a múló, de eszelős szenvedélyt, vagy a kicsit uncsi, de házias papucsot? Az egyik az ágyát kínálja egy éjszakára, a másik az életét.
A dolog véglegesen nem dönthető el, és nem is dől el. A nők, miközben biztonságot nyújtó férfiakat keresnek, eközben macsókról álmodoznak, és olykor ágyba is bújnak velük. A felmérések szerint a szeretők elsősorban a szimmetrikus, vagyis jó génű férfiak, és a legtöbb félrelépés a nő termékeny fázisában történik. Ez a két egymást kizáró evolúciós stratégia összebékítési kísérlete, amíg haza nem érkezik a férj. A nőben tehát ellentétes erők dolgoznak, s a B terv az, hogy a nő kijátszva hűségesen gürcölő férjecskéjét, "jó génű" férfitól essen teherbe, és férjével neveltesse fel mástól fogant utódját. Mivel a nő fogamzóképességének nincsenek látható jelei, ezért alakult ki a házasság, hogy a férfi minél többet őrizhesse asszonyát és a szaporodás jogát.
Ám a termékeny időszak nemcsak a férfi számára rejtett, a nők sem tudhatják igazán. Vizsgálatok szerint a nők 17%-a már a ciklus hetedik napján termékeny! Ezzel szemben a "Hogyan essünk teherbe" sikerkönyvek ajánlotta 10-17. nap közé eső időszakban a nők mindössze 30%-a bizonyult fogékonynak! Ám a férfi mégsem tud folyamatosan a nő szoknyáján ülni, néha el kell menni "vadászni". Egy kapaszkodó azért van; a termékeny időszakban ugrásszerűen megnő a nők fantáziatevékenysége más férfiak vonatkozásában. De ezt nem szokták a férj orrára kötni, ilyenkor jönnek a szeretők. Egy amerikai vizsgálat szerint a nők 30%-nak, egy dél-koreai felmérés szerint a nők 41%-nak volt vagy van szeretője. Egy angol női magazin szerkesztőit is megdöbbentette felmérésük eredménye; e szerint a komoly kapcsolatban élő nők 64%-a tanúsít alkalmi hűtlenséget. Kínos kérdés a férj szájából: "Drágám, mi tulajdonképpen előfizetünk erre a lapra?"
És hogy a nők evolúciós B terve mennyire veszélyes, mutatja egy angol, sok száz családra kiterjedő genetikai vizsgálat meghökkentő mellékterméke: az apák 6%-a nevel idegen férfitól származó gyermeket abban a hiszemben, hogy sajátját neveli. Egy norvég vizsgálatban ez az arány 1%, míg egy mexikóiban a bolonddá tett apák aránya a 10%-ot is elérte! A negyvenes években a konzervatív Amerikában igencsak megdöbbent az a kutató, aki az akkori vérvizsgálati módszerek alapján azt találta, hogy az újszülöttek minimum 10%-a nem az apától származik. A legnaivabb kalkuláció szerint is tehát Magyarországon - kétmillió férjet véve alapul - húszezer férfi más génjeiért gürcöl naphosszat. A férfi tehát, ha kalandokra jár, soha nem lehet biztos abban, hogy otthon egy hűséges asszony és vér szerinti gyermeke várja őt: könnyen sodródhat abba az evolúciós katasztrófába, hogy véres verítékkel kakukkfiókát nevel. Nem véletlen, hogy kulturantropológiai vizsgálatok szerint a világ minden táján az újszülöttekben minden rokon az apa vonásait keresi és véli felfedezni.
Az otthon ülő és mindig csak újságot olvasó apa sztereotip képe tehát valójában a szeme sarkából éberen figyelő háremőr félreértett szerepe. De minő csapda, az otthon ülő, családszerető férfiaknak a házasság során csökken a tesztoszteronszintjük, mintegy elnőiesednek. Úgy tűnik tehát, minden út a mosogatóhoz vezet. A hűség megőrzésének legbiztosabb módja tehát vagy a kék tabletta, vagy a mosogató mellé akasztott vadászpuska.
Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a vizsgálatok szerint minél rondább egy férfi, annál hajlamosabb a féltékenységre. Mert van oka rá.
Tanulság? Az nincs. Viseljük emelt fővel sorsunkat!