Hamis emlékek nyomában

Emlékszel, amikor ezt a fülbevalót vettük Velencében, azon a kis téren? Nagyon sokszor teszünk fel ilyen és ehhez hasonló kérdéseket egymásnak. De kérdés nélkül is nagyon sokszor idézünk fel emlékeket, például amikor szeretnénk megtalálni a parkolóházban az autónkat, vagy igyekszünk felidézni egy helyzetet, amikor ez és ez történt velünk. Lényegében mindaz, amit magunkról, egymásról és a világról tudunk, valahogyan összefügg az emlékezéssel.

Emlékeink bizonytalanságát, sebezhetőségét jól illusztrálják a gyermekek emlékezésével kapcsolatos vizsgálatok. Felnőtteknél is jelentős hatása lehet az emlék kialakulására az emlékezés tárgyául szolgáló esemény utáni célzott beszélgetés. Kísérletek tanúsága szerint a gyerekek még fogékonyabbak az "esemény utáni információra". A kísérletben 5-6 éves gyerekek csoportja együtt játszott, pl. süteményt készített egy felnőttel. Másnap videofelvételről felelevenítették a süteménykészítést, de egy kulcsjelenetet szándékosan kihagytak a beszélgetésből. A süteménykészítés utólagos, az "esemény utáni információt" követő felidézésénél azok a gyerekek, akik kaptak ilyen, torzított információt, jóval nagyobb százalékban emlékeztek hibásan az együttes játékra, mint a többiek, akik pontos információt kaptak. A jelenség elgondolkodtató, különösen ha szexuális visszaélést elszenvedett gyerekek vallomásaira gondolunk, ismerve, hogy az ilyen ügyeket mennyi homály, titkolódzás veszi körül. Családok és társadalmak is jól ismerik ezt a stratégiát: amiről elég sokáig nem beszélünk, az nincs is.

Lust Iván