Vigyázat, nyaralunk!

Pihenni is tudni kell. Egyre többen kénytelenek saját kellemetlen tapasztalataikkal igazolni e kijelentést  Sokaknak ugyanis nemhogy felfrissülést nem hoz a "nagy nyaralás", de kifejezetten rosszabbul érzik magukat utána, mintha csapdába estek volna.

A vakmerő vakációzókat könnyű felismerni. Legfőbb ismertető jelük, hogy visszatérve a többhetes, hangosan beharangozott szabadságból - az eredetinél számottevően rosszabb állapotban - a munkahelyükön próbálják kipihenni a nyaralás fáradalmait és a napi robottal "jóvátenni" a vakáció megpróbáltatásait. Vigyázat, bármelyikünk könnyedén belesétálhat a vakációzás csapdáiba! Nem árt azonban tudni, hogy ezeket a csapdákat nem idegenek helyezik el az éj leple alatt, hanem mi magunk rakosgatjuk le őket úgy, hogy észre sem vesszük.

Nem kell tudományos felkészültség, hogy elkerüljük ezeket a csapdákat. Egyszerűen csak némi tudatosság szükségeltetik a nyári vakáció megtervezése során. Megfelelő tervezéssel és szervezéssel egyszerűen elérhetjük célunkat, nevezetesen azt, hogy a nyaralás valóban pihenést és kikapcsolódást jelentsen.

Csodaváró utazók

A legnagyobb tévedés áldozatai főként azok köréből kerülnek ki, akik szentül hiszik és hirdetik, hogy a nyaralás és a pihenés ugyanaz. Az igazi nyaralás kétséget kizáróan pihenést is jelent. Az igazi nyaralás. Ám ahhoz, hogy ez így legyen, komoly ráhangolódás szükségeltetik. Akik nem áldoznak kellő időt és energiát az előkészítésre, csalódhatnak. A nyári szabadság kapcsán akár típushibaként is nevezhetjük a csodavárást. A lélektannal foglalkozó szakemberek egybehangzóan állítják, a legtöbb problémát az okozza, ha valakitől vagy valamitől túlságosan sokat vagy nagyot várunk.
Érdemes tehát a nyaralást is úgymond "értékén kezelni" és arra a szóban forgó egy-két hétre nem úgy tekinteni, mint egy sorsfordító eseményre.

Az üdüléstől túl sokan várják a megváltást. Sokan hiszik azt, hogy a prospektusból találomra kiválasztott társasutazás alapjaiban változtatja meg az életüket és e világrengető változásnak a kezdeti jeleit már az első munkanap álmos reggelén valamennyi kolléga irigyelve konstatálja majd. A csodavárók mentségére szolgáljon, hogy számukra az a néhány nap valóban különleges, ritka alkalom. A hőn áhított szabadság ugyanis esetükben az az időszak, amikor reálisnak tűnik az esély arra, hogy kilépjenek a szürke hétköznapok mókuskerekéből. Az ilyenből általában egy adatik meg évente, így az az egy-két hét nem is piros, hanem arany betűs ünneppé fényesedik a naptárban.

Jól ismert törvényszerűség, hogy minél többet várunk valamitől, annál könnyebb és nagyobb a csalódás. Éppen ezért ajánlatos úgy gondolni a várva várt üdülésre, hogy az "pusztán" egy átmeneti, kellemes időtöltés. Nem több, nem kevesebb annál.