Karcsúnak lenni mindenáron

Gyakorlatilag minden túlsúlyos nő boldogtalan az alakja miatt, és kétharmaduk úgy véli, testméretük kedvezőtlenül befolyásolja szexuális életüket. Ezt a kérdőíves vizsgálati eredményt hétköznapi tapasztalataink is gyakran igazolják. Karcsúságról szóló cikksorozatunk második részében olvashatnak arról is, hogy a hirdetések idealizált szereplői miként torzítják el a valóságot.

A jó alakért akár kés alá is feküdnénk

Annál meglepőbb viszont, hogy a normál súly alatti nők kétharmada is igen boldogtalan az alakja miatt, és több mint ötven százalékuk a méreteivel is elégedetlen. Az úgynevezett normál testsúlyúak hetvennyolc százaléka is fogyni szeretne. A nők mindenáron vékonyabbak akarnak lenni, függetlenül attól, milyen testsúlyuk van, és ennek érdekében szinte mindenre hajlandóak - derül ki a korábban idézett vizsgálatból.

Az ilyesféle vizsgálati adatok sokféleképpen értelmezhetők. Egy azonban biztosra vehető: ha a civilizált világban tömegek szenvednek alakjuk miatt, ha ilyen sok nő képtelen jól érezni magát saját, egyébként kiválóan működő testében, akkor ott valami komoly baj van. Éspedig - mint azt már korábban is hangsúlyoztam -, nem a női lélekkel van baj. A modern szociológia és társaslélektan ezeket a jelenségeket erős társadalmi nyomás hatásának tulajdonítja, amellyel szemben a nők többsége eléggé védtelen.

A vizsgálat kérdéseire válaszolók kétharmada gondolkodott már plasztikai sebészeti beavatkozáson, közel egyharmaduk pedig biztos benne, hogy egyszer alá is veti magát ilyen műtétnek. A válaszadók fele gondolja, hogy a nagyobb mellek fellendítik a nők szexuális életét, egyharmaduk gondolja, hogy karrierjüket is, és csaknem nyolcvan százalék véli úgy, hogy a férfiak előnyben részesítik a nagyobb melleket. Ugyanakkor a válaszolóknak csak egynegyede (25%) vélekedik úgy, hogy semmi baj nincsen a mell-protézis beültetésekkel. Tehát kétharmaduk tart ettől.

A legtöbb fiatal nő elégedetlen vagy kifejezetten boldogtalan az alakja miatt - derül ki egy női internetes oldal olvasói között végzett kérdőíves vizsgálatból.

Az idézett vizsgálat megdöbbentő adatokat közöl. A 25 év körüli nőknek mindössze egy, azaz egy százaléka teljesen elégedett alakjával!
A kérdésekre három ezernél többen válaszoltak, ezek 80 százaléka naponta töpreng testméretein, alakján és egyharmaduk a kérdezés időpontjában éppen diétázott - olvashatják cikksorozatunk első részében.

Hiszen ennek még biológiai magyarázata is van - mondhatják. Azután sokat olvashatunk az "örök nő"-ről, akinek bizonyos tulajdonságait, így például a tetszeni akarást történelmi korokon át mindig megtaláljuk. A férfiak is elég sokat fáradoznak, hogy vonzóvá tegyék magukat. Hát persze. A kérdés inkább az, hogy hogyan, milyen úton igyekszünk elérni a tetszetős külsőt? És egy még fontosabb kérdés, hogy ki dönti el, hogy éppen melyek a szépség, a szexis megjelenés kritériumai?

Képernyő-mutánsok után loholunk

Orvosi szemmel a televíziós hirdetésekben, divatlapokban vagy filmekben megjelenő "csodás" nők többsége alultáplált, fantasztikus testméreteiket és kinézetüket gyakran rendkívül drága - egészségi szempontból fölösleges és káros - plasztikai műtétekkel, méregdrága vegyszerekkel (kozmetikumok), folyamatos fogyókúrákkal érik el. Továbbá a média-megjelenés még fokozza a hatást a sminkkel, a megfelelő beállításokkal stb.
A civilizált világ számára ezek a minden porcikájukban "megcsinált" női figurák a mintaadók. Ma már jószerével még egy mosóport vagy jégkrémet sem lehet hatékonyan reklámozni szuperkarcsú és egyidejűleg telt idomokkal rendelkező nőalakok nélkül. Ugyanakkor nők milliói szenvednek ettől, mert a normális, hétköznapi életet élő egészséges nők soha nem tudnak úgy megjelenni - mondjuk az irodában, vagy a két gyerekkel a strandon, mint a képernyőn látható változatok. Hányszor hallani a panaszt, hogy a férj meredt szemmel nézi a képernyőn megjelenő szexis figurákat és a feleség - legyen bármennyire fiatal és nőies - szenved az állandó összehasonlítástól! Mintha mindannyiunkkal elhitették volna, hogy az "igazi" élet az, amit a képernyőn látunk - és saját, mindennapi életünk csak annak szürke, értékcsökkent földi mása. Hogy a hihetetlenül dinamikus mozgású, kigyúrt vagy karcsúra fazonírozott, hibátlanul ragyogó fogsorú képernyő-figurák a valódi nők és férfiak, és mi, a többiek, akik az utcákon, munkahelyeken és bevásárlóközpontokban járkálunk, otthonkában vagy atlétatrikóban a tévé előtt ülünk, csak reménytelen mutánsok lennénk. Miközben a helyzet valójában fordítva van: a képernyő-figurák a mutánsok, speciális eszközökkel látvánnyá alakított, virtuális emberek - akikről aztán a közkedvelt magazinokban örömmel tudjuk meg, hogy magánéletükben ők is csak hétköznapi férfiak és nők.

A rajongás jó üzletnek bizonyul

Ez a jelenség, a bizonyos személyek, képek, szobrok, virtuális figurák iránti rajongás alapvető lélektani szükségleteinkből fakad, saját - gyakran kevésnek tartott - jó tulajdonságainkat, értékeinket szívesen látjuk meg életnagyságnál nagyobb, csodálható formában. A figurát, akiért rajongunk, gyakran emberfeletti tulajdonságokkal ruházzuk fel, majd követni akarjuk, hasonlítani igyekszünk hozzá. A kamaszkori őrületek, a sportolók és popsztárok iránti rajongás is így működik. Az ilyen -lényegében képzeletbeli - kapcsolatnak a hétköznapi ember és a rajongással körülvett figura között sokszor van pozitív hatása. A kamaszok lelki fejlődésében az ilyen - szakszóval - azonosítások fontos lépcsőfokok lehetnek. Felnőtt korban is erőt tudunk meríteni abból, hogy mindennapi küszködéseink között rendre "találkozunk" a képernyőn vagy a magazinokban imádott figurákkal.

Sajnos a sztárok iránti rajongásnak több a negatív hatása. Az egyikről, a saját magunk leértékeléséhez vezető összehasonlításokról már volt szó. A másik fontos negatív hatás igen összetett. Arról van szó, hogy a rajongásban megnyilvánuló vágyaink nagyszerűen irányíthatók és óriási üzlet rejlik kiaknázásukban. És itt kanyarodunk vissza a testükkel bajlódó nőkhöz. A mintaként szolgáló ragyogó női figurák ugyanis a nők tömegeit késztetik arra, hogy valamilyen - általában gyors sikert ígérő - beavatkozással igyekezzenek elérni ideálját, legyen ez speciális gyógytea, fantasztikus eredményeket ígérő fogyókúra, vagy éppen sebészeti beavatkozás. Ez igazi civilizációs ártalom: a modern ember azt tanulja meg, hogy a korszerű megoldások gyorsak és hatékonyak - és főként azt, hogy eközben neki rá kell bíznia magát valamilyen szakértőre. A szakértők és a módszerek pedig gombamód szaporodnak, főként az olyan - nagy üzlettel kecsegtető - területeken, mint a női szépség.

Lust Iván