A féltékenység anatómiája

A féltékenység öl, butít és nyomorba dönt, de evolúciós értelemben hasznos szenvedély. Arról szól, hogy szeretjük egymást, ragaszkodunk egymáshoz, és ezért néha még őrültségekre is képesek vagyunk.  

A férfiakban a féltékenység egy olyan érzés, amely heves szorongás, gyilkos indulatok és a megszégyenüléstől való félelem keveréke, amely arra ösztönzi a férfit, hogy akár erőszakkal is megakadályozza, hogy a "nője" mással szexuális kapcsolatra lépjen. A férfiféltékenység evolúciósan tehát elsősorban az apaság bizonyságának védelmére alakult ki. Világos, hogy a féltékenység ezer formájában nem feltétlen ismerhető fel közvetlenül a szexuális kizárólagosság biztosításának igénye, de valójában egy másik férfi puszta jelenléte is kiválthatja a féltékenységet, hiszen a féltékenységre maga az elcsábíthatóság lehetősége vagy annak vélelmezése is elég ok. Mindez persze a mélyben dolgozó nyers program, ami a felszínen szerelemként, ragaszkodásként, "nem tudok élni nélküled"-ként fogalmazódik meg.

A női féltékenység

A női féltékenység evolúciós gyökere más. A nő a férfit elsősorban érzelmileg tudja magához kötni. Tradicionálisan, a nők sokkal jobban viselik azt, ha a férjük vagy párjuk félrelép, mint a férfiak, fordított esettben. Ennek oka az, hogy a nő evolúciós értelemben nem veszít azzal, ha a férfi más nőt is megtermékenyít. Veszély a nőt csak akkor fenyegeti, ha a férfi érzelmileg elpártol tőle, és kötődni kezd egy másik nőhöz. Ekkor ugyanis az utódot a nőnek kell egyedül felnevelnie. Minderre megint csak rárakódott a költészet és a lélek hangja, de nincs itt ellentmondás a nyers érdekek és a szép érzések között: a legcsodálatosabb hangokat is egy fából összetákolt, felhúrozott szerszámból csiholjuk elő, és a legkönnyedebb balett-táncos alatt is recseg a színpad deszkája.

A nemek közti különbségre világít rá az az amerikai vizsgálat, melyből kiderült, hogy a férfiak 61%-a párjuk szexuális félrelépését ítélte el jobban, míg a nők 85%-ban párjuk érzelmi elköteleződését tartották súlyosabbnak. Amikor a vizsgálatokban az izomfeszüléssel és a szívfrekvencia növekedéssel mérték az érzelmi választ, hasonló arányokat kaptak a világ számos országában. A féltékenységbeli nemi különbségek tehát genetikailag kódolt eltérő viselkedéseknek tekinthetők.

Vizsgálták a féltékenységet kiváltó ingereket is. Férfiaknál a rivális szociális dominanciája (híressége, tekintélye) játszott nagy szerepet, mert evolúciósan az nagyobb anyagi bőséget és eltartó képességet képvisel, és a férfi részben a "vadászzsákmánnyal" köti magához a nőt. A jobb "vadász" nagyobb bőséget ígérhet a nőnek. Egy másik vizsgálatban az is kiderült, hogy a csúnyább férfiak mindig féltékenyebbek, vagyis a féltékenység egyfajta fokozott ellenőrzési kényszer, kompenzálandó a csökkent vonzerőt.

Nőknél viszont a másik nő fizikai attraktivitása volt a féltékenység legfőbb kiváltója.

Igen érdekes, hogy homoszexuális férfiaknál, illetve leszbikus nőknél a motiváció ugyanaz marad. A homoszexuális férfiak ugyancsak arra érzékenyek, ha egy náluk dominánsabb férfi jelenik meg partnerük közelében, míg a leszbikus nők a nagy fizikai vonzerővel bíró nőkre féltékenyek partnerükkel kapcsolatban.

Van-e okunk a féltékenységre?

Van.