Imádót keresők kíméljenek!

Az első találkozás leendő szerelmünkkel lehet nagy izgalommal várt kivételes alkalom, de lehet véletlen, futólagos egymásra pillantás, amit később követ a megismerkedés. Általában nagy jelentőséget tulajdonítunk első benyomásainknak és sokszor ezek alapján szánjuk rá magunkat a kapcsolat elmélyítésére is. Nagy gonddal készülünk, rá, és kész szenvedés, amíg megtaláljuk a legmegfelelőbb ruhát, frizurát és sminket. Kölcsönösen igyekszünk saját magunk egyik legjobb változatát bemutatni - és közben sokszor akaratlanul is hazudunk. Mit is látunk a másikon, és mit vonultatunk magunk is fel az első randevú során? Hogy derül ki, ha kiderül, az igazság?

A konfliktusok ilyenkor is hétköznapiak, nem tudnak megegyezni közös ügyekben, fontossági sorrendekben, például az egyik fél rendszeresen az együttlétük rovására igyekszik segíteni, látogatni valamelyik családtagját. A napi tennivalók rangsorolása, közös programok megbeszélése, az egyik fél dolgainak, munkájának, hobbijának a másik felet háttérbe szorító fontossága mind lehet forrása összeütközésnek. Mindezek mögött sok esetben húzódnak meg olyan lélektani problémák, amelyeket a személyiség nárcisztikus sérüléseire vezethetünk vissza. A köznapi gondolkodásban önzőnek vagy önfejűnek és belátástalannak tartott partner ilyen esetben önmaga előtt sem világos, belső okok miatt kénytelen ragaszkodni egy sor dologhoz.

A nárcizmusról sokat - és gyakran félrevezető módon - írnak, általában elmarasztaló, negatív hangnemben. Kétségtelen, hogy nárcisztikusan sérült emberekkel nem könnyű együtt élni. A probléma lényege nem más, mint kora gyermekkori negatív élmények (amelyeket a szülői gondoskodás bizonyos hiányosságai, hibái okoznak) hatására kialakuló védekező mechanizmusok. Az ilyen személynek elsőrendű pszichológiai érdeke, hogy önmagáról kialakított, sokszor irreális, hamis képét fenn tudja tartani. Tájékozódását az emberi kapcsolatok világában is ez a törekvés határozza meg. Viszonylagos épségéhez, biztonságérzetéhez állandóan szüksége van megerősítésre, szaknyelven nárcisztikus bevételre. Ha ezt nem kapja meg, nyugtalanná, esetleg agresszívvá válik. Nárcisztikus bevételt jelent a másiktól jövő elismerés, a szeretet, a dicséret, a különféle sikerek. Rosszabb esetben a nárcisztikus személy kapcsolatait partnerével és bárki mással teljesen ennek a szükségletének rendeli alá. Ilyenkor a partnerekben az az érzés támad, - jogosan - hogy őket "használják".

A saját magunkról mutatott képhez visszatérve azt kell még tudni, hogy egy nárcisztikusan sérült ember lelki egyensúlya érdekében sokféle hamis képet kell fenntartson magáról, amikhez állandóan megfelelő partnerekre van szüksége. Olyanokra, akik megtámogatják hamis önképét és így hozzá járulnak egyensúlyának fenntartásához. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy mindez korántsem tudatos, ezért, bármennyire is megterhelő vagy dühítő lehet, nem érdemes erkölcsileg megítélni az ilyen embert. A világ és kultúra, amiben ma élünk, sokféle módon használja ki nárcisztikus sérüléseinket, érzékenységünket és ezzel hozzájárul az ilyen személyiségzavarok széleskörű megjelenéséhez.

A sokféle nehézség mellett, amit a nárcisztikus sérülés okoz az életben és a világban, meg kell említeni, hogy létezik - és fontos - az úgynevezett. egészséges nárcizmus is. Ez a normális önbecsüléshez szükséges, továbbá szerepe van a teljesítmény iránti motivációban és a sikerre való törekvésben.

Lust Iván