15 év korkülönbség

Amit egy 16 éves még csak próbálgat érzelmileg, testileg, azon egy 30 éves már fényévekkel túl van, tapasztalt, átlátja a dolgokat. Szendi Gábor válaszol.

Tisztelt Szendi Gábor!

31 éves vagyok, imádom az életet. Sokat szórakozok, ismerkedek. A hétvégén is megismerkedtem egy lánnyal. 16 éves. Rengeteget beszélgettünk, elvarázsolt a korához képest felnőtt gondolkodása, és személyisége. Másnap találkoztunk is egyszer kettesben és várhatóan nem ez lesz az utolsó. Pillanatnyilag fogalmam sincs, hogy ő hogy áll a kettőnk viszonyához, de azt vettem észre, hogy szívesen találkozna velem hosszú távon is. Azt nem hiszem, hogy szerelmes belém, de érdeklődve issza szavaimat és igyekszik olyan témákról beszélni, amelyekkel megnyílhat felém. Nagyon-nagyon tetszik és nagyon-nagyon szimpatikus. Az ő fejlett gondolkodásával és az én gyerekes fejemmel egy szinten vagyunk, de mi lesz akkor, ha egyikünk szerelmes lesz? 15 év a korkülönbség. Ez még nem lenne baj, de ő még csak 16 éves.

Én nem kezdeményezhetek felé, hiszen bármilyen őszinte is lenne a vonzalmam ő mégiscsak kiskorú. De mi lesz velem, ha ő kezdeményez? Határokat és törvényeket kéne áthágnom. Egy kicsit félek. Lehet, hogy meg tudnám magyarázni neki, hogy ha komolyan gondolja, és én is, akkor randizgassunk, sétálgassunk, szeressük egymást és vigyázok rá, és együtt várjuk meg, amíg nagykorú lesz. Én csakis hosszú távú kapcsolatot keresek, nekem nagyon tetszene ez a helyzet, és elképzelhetőnek tartanám.

Mi a véleménye erről? Hogyan kellene viselkednem akkor, ha ez a helyzet előállna. Várom tanácsát, segítségét előre is köszönöm.

Tisztelettel: Krisztián

Kedves Krisztián!

Szimpatikus a felelősségteljes hozzáállása. A korkülönbséget nem abszolút érvénnyel, de problémásnak tartom, különösen, ha ez esetben a lány ennyire fiatal. Ebben a korban ugyanis nincs kialakult, kiforrott személyiség és értékrend, s egy ilyen korú fiatalt mindenképen elkábít a 30 éves felnőtt egzisztenciája, bölcsességnek hitt érettsége, szabadsága, az ő életénél kétszer hosszabb élet eseményei a rendkívüliség hamis látszatát keltheti.

Jól tudja mindenki, aki már túl van a fiatal koron, milyen áhítattal közelítettünk a nagy, tapasztalt, de velünk mégis közvetlen felnőttekhez. Mennyire meg voltam illetődve például, amikor 26 éves felnőtt tanárom engedélyezte, hogy 16 évesen tegezzem őt. 16 évesen mindaz, ami egy felnőttnek mindennapi, az neki olyan, mint egy bennszülöttnek New Yorkban. Saját lakásban ébredni, senki nem mondja, hogy mosogassak, én döntöm el, mit veszek a pénzemen, s ha holnap úgy ébrednék, elutaznék külföldre. Maga amúgy is egy érdekes ember, tehát még ,"kábítóbb".

Na szóval, nem akarnám elvenni a kedvét, de úgy vélem, nem egyenrangú partnerek. Amit egy 16 éves még csak próbálgat érzelmileg, testileg, azon maga már fényévekkel túl van, tapasztalt, átlát dolgokat, tudja, mi után mi fog történni. Egyszóval bizonyos értelemben olyan hatalma van a másik felett, amivel ő nem rendelkezik. Sok kapcsolata volt már, tudja, mi az szerelmesnek lenni, tudja, milyen szakítani, hogyan kell túlélni egy csalódást. Ő meg mindezt nem tudja, maga az első és megismételhetetlennek tűnő fantasztikus férfi lenne az ő szemében, s csak sok év múlva értené meg, hogy maga is csak egy férfi a sok közül. Úgy vélem tehát, hogy olyan helyzeti előnye, tekintélye, varázsereje van, amivel bizonyos értelemben visszaélés élni.

Egy 30 éves ember tudja, mit jelentenek a szavak, helyzetek, mi mivel jár. Ő mindezt most tanulja. És valóban, perspektíva sincs a kapcsolatukban. Szívem szerint azt tanácsolnám, mondjon le arról a félisten szerepről, amit egy fiatal lány szemében egy felnőtt férfi betölthet. Hasonlatos ez kicsit ahhoz, ami oly sok szülőt megrészegít, amikor gyermeke még kritikátlanul felnéz rá és isteníti. Nehéz erről lemondani, hisz kit ne vonzana egy 16 éves naiv tisztasága és csodálata. De ez hamis, mert maga az ő korát és naivitását szeretné, ő meg a magába vetített hamis fantáziavilágot.

Szerintem meg kéne hagyni ennek a lánynak azt a lehetőséget, hogy hasonló korú, hasonló gondolkodású kortárssal fedezzék fel a világot, ne kelljen neki rögtön a mélyvízben kezdenie. Keressen magához illőt, aki nem védtelen magával szemben.

Remélem, nem vaskalaposságnak veszi mindezt. Több generációs különbségek mindig felvetik a hiteles érzések kérdését. De persze mindig vannak kivételek.

Üdv: Szendi Gábor