Kódolt hűtlenség

Valóban hajlamosabbak a férfiak a hűtlenségre? Megváltozhat-e egy alapvetően hűtlen férfi? Van-e különbség a két nem hűtlenkedési szokásai között, és milyen a tipikus csalfa pasi? A kérdésekre egy most megjelent angol tanulmány és egy magyar szakember keresi a válaszokat.

Elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, miért párosodna egy nőstény egy idegen hímmel, ha rendelkezésére áll az állandó partnere. Ennek oka az, hogy az ember nősténye is úgy van programozva, hogy kétféleképpen jusson hozzá emberi hímhez.

Egyrészt kiválaszt egyet a támogatott tulajdonságok alapján: megnézi, hogyan lesz képes őt és utódait megóvni, szociálisan mennyire sikeres, mennyire lehet számítani rá. Másfelől a fizikai állapotot méri fel: vajon jó géneket örökítene át az utódokba?

Egy ideális kapcsolatban a nőstény párja mind a támogatott, mind a fizikai feltételeknek megfelel, tehát nincs szükség genetikai félrelépésre. Ám ha csak a védő, gondoskodó tulajdonságok alapján választott, akkor időről időre kísértésbe esik, hogy a család egységén kívül keressen szexuális kikapcsolódást. Bár a társadalom, a korábbiakhoz képest szabadabb lett, 25 gyerekből 24 még mindig párkapcsolatból születik, amiből az következik, hogy az ember nősténye a flörtölés ellenére is alapvetően a párkapcsolat híve.

Kíváncsiság az élet megrontója

De van más magyarázat is arra, hogy miért kószál el állandóan a férfiak tekintete.

A választ egy evolúciós trend adja meg, ami azt eredményezi, hogy az ember felnőttkorában egyre jobban megőrzi gyerekes kíváncsiságát és játékosságát. Ezért, ha egy nős hím meglát egy csinos nőstényt, akkor felébred a kíváncsisága, hogy milyen lehet vele vajon a szex. Az esetek zömében megmarad a fantázia terén, de alkalomadtán a "tettlegességig" is fajulhat a helyzet. Általában, ha kielégítette a kíváncsiságát, akkor vége is az egésznek, de előfordul, hogy sérül az eredeti párkapcsolat, és új köttetik az új nősténnyel.

A mai társadalom annyira összetett, hogy a párban élők szakításának lehetősége jelentősen megnövekedett. A válások száma drámai módon megnőtt, és bár az előrejelzések kicsit túlzónak tűnnek, a felmérés szerint a házasulók 34%-a megtapasztalja a válást is a XXI. század Amerikájában, ez az arány Angliában 36%.

Aki hűtlen, az is marad

Igaz, egy-egy félrelépés nem feltétlenül jelenti egy házasság végét. Anita például számtalan félrelépést és nem is egy szeretőt bocsátott meg a férjének.

"Az első nő a házasságunk első évében bukkant fel, a szó szoros értelmében. Becsöngetett ugyanis, amikor a párom nem volt otthon, hogy megkérdezze, mikor akarok elválni, mert már csak én állok kettejük közé. A nő annyira közönséges volt, és ronda, hogy azt hittem, valami buta tréfáról van szó, de sajnos kiderült, hogy nem."

Anita eleinte magát hibáztatta, majd azokat a csajokat, akikkel a férjének viszonya volt."Végül rájöttem, hogy a férjem egyszerűen ilyen típus, és ilyen is marad, akármilyen ékesszólóan ígéri, hogy soha többet."

C. Molnár Emma pszichológus szerint sem változik meg az, aki hajlamos a hűtlenkedésre.

"Nemigen hiszem, hogy az ilyen ember megváltozhat" - mondja a szakember. "Ugyanis ez a típus, legyen akár férfi, akár nő, az egységből, a férfi-nő szövetségi viszonyból hasítja le a szexualitást, amivel fölbontja az egységet. Így a félrelépés társadalmi, kulturális, neveltetési, kérdéssé, tehát egy önkövetelményi problémává válik."