Pszichiátriai kezelés

A pszichiátriai beteg gyógykezeléshez való beleegyezésére az általános szabályok az irányadók. Az alábbiakban ismertetett sürgősségi vagy kötelező gyógykezelés esetén addig, ameddig a beteg veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető magatartást tanúsít, el lehet tekinteni a beteg beleegyezésétől, de a tájékoztatást ilyenkor is meg kell kísérelni.

A pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésének három típusa különböztethető meg:

a) Önkéntes gyógykezelésről beszélünk akkor, ha a cselekvőképes beteg beleegyezik az intézeti gyógykezelésbe vételbe, vagy ha a beteg cselekvőképtelen, akkor az általa erre az esetre feljogosított személy, ennek hiányában pedig a helyette nyilatkozattételre törvény által feljogosított személy kéri az intézeti gyógykezelést. A cselekvőképes beteget kérelmére, a cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes beteget a gyógykezelésbe vételét kérő személy kérelmére az intézetből el kell bocsátani.

Az önkéntes gyógykezelés indokoltságát, a beleegyezés érvényességét cselekvőképes beteg esetén csak kérelemre, korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen beteg esetén (ilyenkor a gyógykezelést a beteg helyett nyilatkozattételre jogosult személy kérte!!) pedig hivatalból vizsgálja a bíróság. A pszichiátriai intézet vezetője az erre irányuló kérelmet köteles haladéktalanul továbbítani a bíróságnak, a hivatalból történő vizsgálat esetén pedig a felvételről haladéktalanul értesíti a bíróságot. A bíróság az értesítés beérkezésétől számított 72 órán belül megvizsgálja, hogy fennállnak-e az önkéntes gyógykezelés feltételei. Határozathozatal előtt meghallgatja a beteget, az intézet vezetőjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő - igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét. Ha az eljárás során arra derül fény, hogy nem indokolt a beteg gyógykezelés, a bíróság elrendeli az elbocsátását. Ilyenkor a beteget a bíróság jogerős határozatának közlésétől számított 24 órán belül el kell bocsátani az intézetből. Az önkéntes gyógykezelés alapjául szolgáló beleegyező nyilatkozat, illetve kérelem érvénytelensége esetén - amennyiben annak az e törvényben meghatározott feltételei fennállnak - a bíróság elrendeli a beteg kötelező intézeti gyógykezelését.

Az intézeti gyógykezelés szükségességét - akár vizsgálták előzetesen az indokoltságát, akár nem - a bíróság időszakosan köteles felülvizsgálni. A felülvizsgálatra pszichiátriai fekvőbeteg-gyógyintézetben harmincnaponként, pszichiátriai betegek rehabilitációs intézetében hatvannaponként kerül sor. A felülvizsgálatra cselekvőképes beteg esetén azonban csak akkor kerülhet sor, ha ez ellen maga a beteg nem tiltakozott.

b) Sürgősségi gyógykezelésről van szó, ha a beteg pszichés állapota, illetve szenvedélybetegsége következtében közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, és ez csak azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el, az észlelő orvos közvetlenül intézkedik a beteg megfelelő pszichiátriai intézetbe szállításáról. A beteg beszállításában szükség esetén a rendőrség közreműködik. A beteg felvételét követően a pszichiátriai intézet vezetője 24 órán belül a bíróság értesítésével kezdeményezi a beszállítás indokoltságának megállapítását és a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését. A bíróság az értesítés kézhezvételétől számított 72 órán belül határozatot hoz. A bíróság határozatának meghozataláig a beteg ideiglenesen az intézetben tartható. A bíróság a sürgősséggel felvett beteg esetében akkor rendeli el a kötelező gyógykezelést, ha a beteg veszélyeztető magatartást tanúsít, és fennáll az intézeti gyógykezelés szükségessége. A határozathozatal előtt azonban meghallgatja a beteget, az intézet vezetőjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi egy független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő - igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét. A bírósági eljárást akkor is le kell folytatni, ha a beteg a határozat meghozataláig beleegyezését adta az intézeti gyógykezeléshez.

A bíróság a gyógykezelés szükségességét harmincnaponként felülvizsgálja, a felülvizsgálattól függetlenül el kell bocsátani a beteget a pszichiátriai intézetből, ha intézeti gyógykezelése a továbbiakban nem indokolt.

c) A kötelező intézeti gyógykezelést akkor rendeli el a bíróság, ha az érintett pszichiátriai megbetegedése vagy szenvedélybetegsége következtében veszélyeztető magatartást tanúsít, de sürgősségi gyógykezelése nem indokolt, és a gyógykezeléshez önkéntesen nem járul hozzá. A kötelező gyógykezelés elrendelésére irányuló bírósági eljárást a kezelés szükségességét megállapító pszichiátriai szakorvos a bíróság értesítésével kezdeményezi, és javaslatot tesz a gyógykezelést végző pszichiátriai intézetre is. A bíróság az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül határoz a kötelező intézeti gyógykezelés elrendeléséről. A határozathozatal előtt meghallgatja a beteget és a meghallgatásra idézett független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő - igazságügyi elmeorvos szakértőt, valamint az eljárást kezdeményező szakorvost. Ha a beteg a bíróság idézésére nem jelenik meg, a bíróság elrendelheti elővezetését. Egyéb kényszerítő eszköz azonban nem alkalmazható. Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelező intézeti gyógykezelését és a beteg a jogerős határozat kézhezvételétől számított három napon belül nem jelenik meg a végzésben megjelölt pszichiátriai intézetben, az eljárást kezdeményező orvos intézkedik a beszállítása iránt. A beszállításhoz a rendőrség szükség esetén segítséget nyújt.

A bíróság a kötelező intézeti gyógykezelés szükségességét pszichiátriai fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelés esetén harmincnaponként, pszichiátriai betegek rehabilitációs intézetében történő kezelés esetén pedig hatvannaponként vizsgálja felül. A kötelező intézeti gyógykezelésre kötelezett beteget az intézetből bírósági határozat nélkül is el kell bocsátani, ha gyógykezelése már nem indokolt.