Teljes jogú családtag

A gyerekjátékok lehetnek igénytelenek, a gyerekversek lehetnek bugyuták, a gyerekkönyvek ízléstelenek, a gyerekrendelők, bölcsődék, óvodák lestrapáltak. Nem számít, csak gyereknek lesz. Így viselkedik a társadalom. És sokszor így viselkedünk mi, szülők is, nem sejtve, milyen kárt okozunk ezzel. Nézzünk néhány példát!

Magánterület! Behajtani tilos!

A másfél éves Panka elmélyülten játszik a gyerekszobában. Teljesen leköti az építkezés. Közben anyjához megérkezik barátnője. A felnőttek berontanak a szobába, anyja felkapja a kislányt, és produkáltatni kezdi: "Mutasd meg Áginak, milyen szépen tudsz már köszönni! És hogy megvan mind az összes fogad."
Panka természetesen nem köszön, és összeszorítja a száját. Teljesen igaza van. A saját eszközeivel tiltakozik az ellen, ami történt vele.

Panka tízéves. Esti kártyapartira gyűlnek a család barátai. Az asszonyok trécselnek a régi szép időkről, gyerekkori szerelmek is szóba kerülnek. Panka anyja fennhangon teszi közzé: "Bizony, már a mi Pankánk is kapott szerelmes levelet. Attól a pulykatojás Marosi gyerektől, igaz, kicsim?" - veregeti meg lánya pofiját. Panka elvörösödik, a füle ég, majd elsüllyed. Amint teheti, kislisszol a felnőttek közül.

Miért rokon a két történet? Egyszerű a válasz: az anya tapintatlan volt gyermekével szemben. Nem mutatott egy szemernyi tiszteletet sem a kislány iránt, úgy kezelte, mint egy tárgyat, mint saját tulajdonát. Megsértette a leányka lelki magánterületét, idegeneknek szolgáltatta ki őt. Könnyen lehet, hogy Panka az ehhez hasonló intermezzók után bizalmatlan lesz édesanyjával szemben, soha többé nem fogja rábízni titkait. Ez pedig kamaszkorban akár veszélyes is lehet.

Csakis az igazat!

A nagymama meghalt, a szülők azt mondják a gyereknek: a nagyi elutazott. A szülők válnak, az anya azt mondja a gyereknek: apa elment, mert nem szeret minket. A kórházba indulva azt mondják a kis betegnek, hogy állatkertbe mennek, vagy azt, hogy nem kell ott aludnia.

Ezek a jelentéktelennek tűnő hazugságok rövid távon megkönnyítik a szülők helyzetét, hiszen nem kell magyarázkodniuk, nem kell a gyerekkel az élet nagy kérdéseiről beszélgetniük, amelyekkel sokszor ők maguk sincsenek tisztában. Csakhogy a gyermek mindig érzi, hogy valami nincs rendben. Ha rájön arra, hogy megtévesztették, elveszti szüleibe vetett bizalmát. Ha nem derül is ki számára az igazság, azt egészen biztosan érzékeli, hogy valami nincs rendben, és kombinálni kezd, saját elméleteket állít fel. Ettől szorongani fog, sőt neurotikus tünetei is kialakulhatnak. A legjobb ezeket a helyzeteket elkerülni, és hazugságok helyett egyszerű szavakkal, a gyerek életkorának megfelelő módon megbeszélni a problémákat.

Az élet apró dolgai

Istenként hisz bennünk

Az első néhány évben a gyermek a szülőket tökéletesnek látja, istenként hisz bennük. Csakis így érzi magát biztonságban ebben a sokszor érthetetlen világban. Ha mindezt tudjuk róla, talán nem is kell magyarázni, micsoda rombolást vihet végbe egy gyermek lelkében, ha a saját anyja szájából hallja: "Ha rossz vagy, nem szeretlek."; "Ha nem engedelmeskedsz, világgá megyek."; "Csak akkor jövök érted a bölcsibe, ha jó leszel." Még cifrábban: "Ha rosszalkodsz, odaadlak a zsákos embernek (kéményseprőnek, mumusnak stb.)" A gyerek ezeket a fenyegetéseket komolyan veszi, még akkor is, ha viccesen mondjuk. Jobb nem is kísérletezni ezzel az ősi nevelési eszközzel.

Ha megakadt a gyermeknevelésben, problémáira senki nem ad igazán használható választ, és valóban arról szeretne olvasni, ami igazán érdekli, írjon nekünk [e-mail]

Félreértés ne essék: a fenti "nevelési hibákat" többnyire nem rosszindulatból követik el a szülők, sokszor nem is igénytelenségből. Leginkább azért, mert nincs előttük jó példa, hiszen velük is így bántak. De az is lehet, hogy egyszerűen nem tudják: sokszor a legrövidebb mondatnak is lehet jelentősége.

Sződy Judit