Erszényterápia koraszülött babáknak

Az eljárás ötlete a kenguru mamáktól "származik", akik a világra jött, önálló életre még nem képes kicsinyüket erszényükben őrzik, és velük folyamatos fizikai kontaktusban vannak. Az erszényterápia során az újszülöttet napi pár órára kiveszik az inkubátorból, és ráhelyezik az anya mellkasára, majd betakarják egy puha takaróval. A terápia alatt a mamák beszélhetnek, ismerkedhetnek az új jövevénnyel, finoman simogathatják őket, vagy csak hagyják, hogy az ilyenkor éber csöppség kezeivel, szájával felfedezze anyukája testét.

Az erszényterápiát gyógyító technikaként Kolumbiában kezdték alkalmazni 1978-ban, ahol az inkubátorok hiánya - tehát anyagi okok késztették az orvosokat arra, hogy megoldást találjanak a nem kellőképpen fejlett babák számára. A bogotái orvosok által kitalált módszer eredményessége még őket is meglepte, és a terápia hamar ismertté lett a nyugati világban is. A fejlettebb országokban azonban némileg eltérő módon alkalmazzák. Szemben a dél-amerikai gyakorlattal, ahol a baba a nap nagy részét a mama közelségében tölti, az európai kórházakban naponta 1-2 órás üléseket tartanak.

Nemrég készült felmérések egyértelműen bizonyították, hogy a terápia mama és baba számára egyaránt hasznos. A prenatális (születés előtti) időszakból ismerős illatok és hangok megnyugtatják a babát, a picik kevesebbet sírnak, és súlyuk is sokkal hamarabb gyarapszik a kizárólag inkubátorban cseperedő társaikhoz képest. A baba közelsége ugyanakkor serkenti a mama tejelválasztását is, az együtt töltött idő pedig elősegíti a mama-baba közti kötődés kialakulását.