Gyerekek a reklámdömpingben

A gyerekek sajnos egyre több időt töltenek a tévé előtt. Lassan ott tartunk, mint az amerikaiak, hiszen nálunk is több olyan kereskedelmi csatorna állt munkába, ahol akár a nap tizenkét órájában folyamatosan lehet rajzfilmeket nézni, a filmek közt terjedelmes reklámblokkokkal. A gyerekekben ellenállhatatlan vágyat ébresztenek a reklámfilmek. Az ovisok kilencven százaléka a tévében hirdetett játékokat szeretné megvásároltatni szüleivel. Egy társadalom-lélektani vizsgálat során kiderült, hogy a megkérdezett gyerekek több mint fele inkább játszana egy számára nem rokonszenves gyerekkel, aki birtokolja a reklámokból ismert játékot, mint egy szimpatikus játszótárssal, akinek nem a hirdetésből ismert játékai vannak.

Természetesen nem minden gyerekre hatnak egyformán a reklámok. Leginkább a három-négy éves gyerekek befolyásolhatók: ők az óvodába vezető utat is mogyorókrém-dallal az ajkukon teszik meg, és fogalmuk sincs róla, hogy a reklám és a rajzfilm két külön dolog: kritikátlanul elfogadják ezt is, azt is a valóság részeként. Nagyjából nyolc éves kor után kezdenek kételkedni a reklámok hitelességében. Ettől fogva - néhány csalódás után - már tudják, hogy az üzenetek többsége hamis. A hatodikosoknak tizenkét százaléka hisz a hirdetőknek, a tizenhat évesek közül már csak négy százalék dől be nekik. De ez még nem jelenti azt, hogy ne áhítoznának továbbra is a reklámozott márkákra.