Gyerekek a reklámdömpingben

Már a harmincas években megfogalmazódott a tétel, hogy a gyerekek a fogyasztók olyan speciális csoportját képezik, akik nem képesek megvédeni magukat a reklámok hatásától.
Amerikában a hetvenes években hoztak egy törvényt, ami a hétvégi, gyerekeknek szóló műsorokban csak óránként kilenc és fél perc reklámot engedélyezett, jól elválasztva a műsortól. Az erős szülői lobbi elérte azt is, hogy a hirdetések tartalmát a szülők által közvetített értékrend szerint kellett megalkotni, ezért jó néhány reklámfilmet be is tiltottak. A nyolcvanas években más politikai szelek fújdogáltak: visszaállt a műsorszolgáltatók teljes szabadsága, a reklámok mennyiségét és tartalmát a saját önkorlátozásuk szabta meg - tehát a kormányzat a kecskére bízta a káposztát.
Magyarországon a budapesti Zugligeti Általános Iskola szervezett aláírásgyűjtést a médiából a mindennapokba áramló erőszak és fogyasztói szemlélet ellen. Megfogalmazták, hogy - bár nem csak a média, hanem a család és az iskola is komoly szerepet játszik a dologban - a tömegkommunikációnak kulcsszerepe van a gyerekek viselkedésének, gondolkodásmódjának alakításában.

1997. évi LVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenységről (részlet)

5. § (1) Tilos közzétenni olyan reklámot, amely a gyermek- és fiatalkorúaknak szól, és
a) fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket károsíthatja,
b) tapasztalatlanságuk vagy hiszékenységük kihasználásával közvetlen felszólítást tartalmaz arra, hogy a felnőtt korúakat áru vásárlására ösztönözzék.
(2) Tilos közzétenni olyan reklámot, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja, így különösen, ha a gyermek- és fiatalkorúakat veszélyes, erőszakos, továbbá a szexualitást hangsúlyozó helyzetben mutatja be.
12. § (1) Tilos alkoholtartalmú italt reklámozni
a) olyan sajtótermékben, amely alapvetően gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szól,
c) színházban vagy filmszínházban 20 óra előtt, illetve gyermek- vagy fiatalkorúak számára készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, annak teljes időtartama alatt és közvetlenül azt követően.
(2) Tilos közzétenni dohányáru vagy alkoholtartalmú ital olyan reklámját, amely
a) gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szól,
b) gyermek-, illetve fiatalkorút mutat be.

Az érvényben lévő 1997. évi LVIII. törvény is kimondja, hogy tilos kihasználni a gyerekek hiszékenységét és tapasztalatlanságát, de ennek, úgy tűnik, azóta sincs igazán foganatja.
Amíg meg nem változik a helyzet, egy megoldást látok: a szülők maguk is tudatos vásárlóként viselkedjenek, ezt a példát adják át gyermeküknek. Lehetőleg ne használják a tévét bébiszitterként, csak a kiválasztott műsorok elé üljenek le velük. Ha abba becsúszik egy-két reklámfilm, beszéljenek róla, mondják el, ők hogy látják a helyzetet. És végül csak azt vegyék meg a gyereknek, amit ők maguk jónak látják. Elvégre valójában a szülő hordja a kalapot. Vagy mégsem?

Sződy Judit