A gyermek korának megfelelő szükségletek alapulvételével kell meghatározni a tartásdíj mértékét, ha a külföldön élő kötelezett jövedelme a magyarországi átlagkereseteket lényegesen meghaladja.
A perben megállapított tényállás szerint a gyermek a peres felek élettársi kapcsolatából született, amelynek megszűnésekor havi 40 000 forint összegű tartásdíj megfizetésében állapodtak meg. Tartásdíj fizetési kötelezettségének az alperes a megállapodásnak megfelelően eleget tett. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes Németországban élt és dolgozott, ahol a jövedelme a magyarországi átlagkereseteket lényegesen meghaladta, a felperes magasabb összegű tartásdíj megállapítása iránti keresetet terjesztett elő.
A bíróság jogerős ítéletével havi 50 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan azonban a felperes keresetét elutasította. A tartásdíj mértékének a megállapításakor a gyermek tényleges szükségleteit és a szülők jövedelmi, vagyoni viszonyait vette elsősorban figyelembe. Utalt arra, hogy a megállapított összegű tartás az óvodáskorú gyermek szükségleteit megfelelő színvonalon biztosítja.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak tartott, és a jogerős ítéletet erre tekintettel hatályában fenntartotta.
(Bírósági Határozatok 2003. 117)