Megmentőm a bébitaxi

Kedves Judit!

Nagy örömmel olvasom más anyukák tapasztalatait és az azokra adott válaszaidat. Nekem is lenne néhány kérdésem, remélem nekem is hasonlóan jó tanácsokkal szolgálsz majd.

1 éves kisfiam, Bence néhány hete kezdett nagyobb önbizalomra szert tenni, mióta biztosabban áll, és jó néhány lépést egyedül is megtesz. Állandóan keresi a kezünket, és "visz" sétálni kell vele. Szinte nincs megállás, és ha mégis nemet mondunk - elmagyarázva szépen, érthetően, miért nem tudunk menni vele - hisztizik, és keservesen sír. Ezzel egyidejűleg kialakított egy másik rossz szokást is: az utcán babakocsiban tolva, viszonylag rövid táv megtétele után mindenáron ki akar jönni, és szintén hisztizni kezd. Eddig nyugodtan ült, akár hosszabb ideig is. De mivel menni még nem tud, nem vehetjük ki, hacsak nem sétálunk az utcán is úgy, mint otthon, amikor visz magával. Egyszóval mindeddig türelmes és nyugodt baba volt, mostanra már hisztis és akaratos lett. A nevelésünk következetes, a férjemé és az enyém is. Ez tehát nem változott. Létezik dackorszak ilyen kicsi korban? Vagy csak a járás adta önbizalom hozza ki belőle ezt a viselkedést? Változtatható ez, vagy magától fog megváltozni?

Várom válaszod, Anyuka

Szia, Anyuka!

Lehet, hogy csalódást fogok okozni, mert a problémádra igazán nincs megoldás. A gyerkőc ugyanis mindenáron élni akar új tudományával, és, ha már megtapasztalta, hogy lehet magát sétáltattatni, kétlem, hogy magától beszüntetné a követeléseit. Két dolgot tudok mondani. Az egyik, hogy a legközelebbi gyereknél vigyázz, ne ess bele ebbe a csapdába, ne segíts neki fölállni, járni, és kérd meg a rokonokat, barátokat, hogy ők se tegyék. Mi is az első fiunknál tettünk fogadalmat erre, miután az egész család fájó derékkal és állandó időhiánnyal küzdve töltötte a járástanulás nyarát.
Most viszont annyit megtehettek, hogy beszerzel egy olyan "bébitaxit", vagy valami guruló talicskát, járgányt a babának, amibe kapaszkodva, azt tologatva gyakorolhat egyedül is (nem bébikompot!). Arra figyelj, hogy a hátsó kerék mögött legyen gyárilag egy kitámasztó, ami megakadályozza, hogy a baba magára borítsa az egész miskulanciát. Talán az oldaná meg a séták kérdését, ha a célterületig (játszótér, park) hordozókendőben vinnéd a babát a csípődre, hátadra kötve, másik kezedben a járgányt, és ott szabadon eresztenéd a gyereket, hadd közlekedjen. Persze, ez csak akkor működik, ha van a közeletekben biztonságos park. Ha nincs, akkor a kreativitásodra kell támaszkodnod. Nyugtasson meg, hogy már csak néhány hét van hátra a megpróbáltatásokból, nemsokára egyedül fog járni a baba. Akkor viszont rád vár a nagy feladat, hogy megtanítsd arra, meddig mehet, mikor kell megvárnia. Nagyon fontos, hogy határozott, következetes és türelmes legyél ez ügyben.

Szia: Judit