Básti Juli anyaságról és az anyák napjáról

Básti Juli többször alakított már édesanyát a színpadon. Most - mint három fiú édesanyja és a színésznő Zolnay Zsuzsa lánya - civil szerepeibe vezet be bennünket. A Kaukázusi krétakörben két asszony vallja magát egy kisfiú édesanyjának. Básti Juli - aki a Vígszínház előadásában a cselédet alakítja - az egyike a küzdő feleknek. A két felvonás közti szünetben azonban saját gyermekeiről kérdeztük.

"Fiút szerettem volna elsőnek, mert mindig irigyeltem anyámat, akinek négy bátyjával nagyon vidám és izgalmas gyerekkora lehetett. Imádtam a történeteit, ahogy például a fiúk zsákba tették, és úgy vitték a piacra, meg a többi csibészséget, amit elkövettek vele, miközben imádták, a tenyerükön hordozták, bulikba kísérték, és úgy vigyáztak rá, akár a testőrök. Egész gyermekkoromon, kamaszkoromon végig kísért az a hiányérzet, hogy én nem élhettem át hasonlókat bakfisként. Ezért is nagyon boldog voltam, amikor huszonöt éves koromban világra jött Marci. Most majd a lány következik, gondoltam boldogan, ám gyorsan vége szakadt az eufóriának - elváltam Gothár Pétertől -, és tapasztalhattam, hogy mit jelent egyedülálló, elfoglalt nőként gyermeket nevelni. És mit jelent egy gyereknek, hogy nincs vele az apja" - emlékezik a színésznő.
"Nem csoda, hogy az új házasságomban tizenegy évbe telt, mire elhittem Puskás Tamásnak, hogy most már bizonyítottunk egymásnak, és valóban itt az ideje egy közös gyereknek. Sőt, gyerekeknek, tekintve, hogy ő is nagy családban nőtt fel: öten vannak testvérek. Hát öt gyereket már nem vállaltam - nevet föl -, mert ugyan mi garantálja, hogy összejön egy kislány, de Samu és Dávid, meg persze, az én gyönyörű, szellemes, tehetséges Marci fiam kárpótolnak a kishúgért" - folytatta.

Marci színésznek készül, ami Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa unokájaként, Básti Juli és Gothár Péter fiaként merész vállalkozás. Túl súlyos az örökség. Básti Juli elmondta: "Féltem is. De nem szólok bele a döntésébe. Nagyon mély barátságban vagyunk. Ő csupa szeretet, érdeklődés és humor, akivel az élet minden apró és nagyobb dolgát meg tudjuk beszélni, de egy ilyen nagyságrendű elhatározásra nem lehet befolyásom. Próbálja meg. Én csak távolról figyelem, és remegek érte. És a kicsik is született komédiások... Mindenkit képesek utánozni, kívülről fújják a szerepeimet, a dalaimat, az apjuk rendezéseit. Samu hétéves. Hihetetlenül szorgalmas, a szorongásig lelkiismeretes. Igazi maximalista. Négyévesen írt-olvasott, mert hiába ellenkeztem, hogy nincs még itt az ideje, nem hagyta magát eltéríteni, kénytelen voltam megtanítani neki az ábécét. Most épp angolul akar megtanulni és zongorázni. Közben nagyszerűen rajzol. Dávid, a legkisebb most márciusban töltötte be az ötödik évét. Egész nap lót-fut, amibe belekezd, végigcsinálja, ha leesik, visszamászik, tántoríthatatlan, és egész nap bohóckodik. Már alig várom az anyák napját, mert ilyenkor elém áll a két kicsi az együtt költött alkalmi versekkel, a kis virágcsokrukkal, miközben én sírok a meghatottságtól."

A színésznő azonban nemcsak édesanya, hanem máig gyermek, aki ráadásul együtt is él az édesanyjával. E jeles napon jut virág az egész életében csendes, diszkrét művésznőnek, Zolnay Zsuzsának.
"Minden lánynak olyan anyát kívánok, amilyen nekem adatott. Csodálatos gyerekkort biztosított nekem, apám halála után is, pedig ezt a csapást a mai napig nem hevertem ki. Ha most belegondolok, épp annyi idősen maradt özvegyen, mint amennyi most én vagyok... Még apám életében alakult ki a szokás, hogy anyák napjára orgonát kap, mivel ez a kedvenc virága. Amikor már egyedül csatangolhattam, a környék grundjairól szedtem össze egy bokorra valót. Mára eltűntek az elhagyott kertek, de az ünnepi csokra nem maradhat el" - mesélte a művésznő.

/noilapozo/receptek/20020425anyak.html