"Sokkal jobb pasi szeretnék lenni"

- Nagyon nehéz mostanában találkozót egyeztetni önnel. Mi minden köti le az idejét?
- Jelenleg bemutatóra készülünk a Nemzeti Színházban, úgyhogy a reggeli műsorvezetés után rögtön indulok a próbára. Esténként játszom, vagy próbálunk tovább. Minden második héten én vezetem az RTL Klubban a Találkozásokat, de a szabad hetek délutánjai is le vannak foglalva jó előre. Ma például a rádióba megyek. Múlt héten még éjszakára is akadt munka, Orsi klipjét forgattuk, amelyet én rendeztem. Ez most valóban egy kicsit sűrűbb, nehezebb időszak...

- Nemrégiben zárult a Hyattben egy nagy sikerű kiállítás a képeiből. Mikor fest?
- Éjszaka.

- Mikor alszik?
- Amikor idő jut rá. Van olyan nap, amikor három órát alszom, máskor tizenhármat. Ez az elfoglaltságok mennyiségétől és az aktuális fáradtsági szintemtől függ. Szigorú beosztás szerint élek, csak éppen a napirendem változik folyamatosan. Ebben nagy segítségemre van Juli, a menedzserem, akivel több mint 16 éve ismerjük egymást. Már a hangomból megérzi, milyen állapotban vagyok, mekkora terhelést bírok el a következő időszakban. E szerint osztja be, mikor hová kell mennem. Ezt másképpen nem is lehetne csinálni, mert elvesznék a sokféle feladat között.

- Nem csupán játszik, fest, műsort vezet, de rendez is. Nem is akárhogyan. A darabokra hónapokra előre elfogynak a jegyek, akik pedig bejutnak, vagy önfeledten dicsérik, vagy felháborodva szidják az előadást.
- Éppen ez a célom - úgy rendezni, hogy a darab legyen valamilyen. Ha úgy tetszik, végletes. Mindig tartalmaznia kell egy határozott állítást vagy kérdést, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, mert így vagy úgy megérint. A közönség pedig ennek megfelelően határozottan reagál. Azt gondolom, a színház valódi célja ez: indulatokat kavarni, gondolatokat ébreszteni, rávenni a nézőket, hogy még napok múlva is az előadásról beszéljenek.

- Színészként is erre a fajta végletességre törekszik?
- Nem. Amikor játszom, csupán egy szín vagyok a vásznon, rendezőként az egész kompozíciót nekem kell megtervezni. A próbafolyamat során nem tudom magamat kívülről szemlélni, nagy szükségem van rá, hogy vezessenek. A színeket ilyenkor nem én rakom fel, hanem az aktuális rendezőm. Nagyon kell, hogy ott üljön a nézőtéren, és megmondja, mit, hogyan csináljak. Ő jelenti a külső kontrollt.

- Hiú embernek tartja magát?
- Abszolút. De milyen is lehetne egy ember, aki a nap 24 órájában önmagával foglalkozik? Nem szégyen ezt bevallani: fontos számomra, mekkora tapsot kapok a darab végén, mit ír a kritika a rendezésemről, hogyan festek a tévé képernyőjén. Ebből élek. Ráadásul azt gondolom, egy olyan színésznek, aki a legjobb indulattal is csak érdekes külsejűnek mondható, külön oda kell figyelnie, hogyan tálalja magát.

- Ezek szerint nincs megelégedve a külsejével?
- Nem igazán. Sokkal jobb pasi szeretnék lenni, mint amilyen vagyok. Kire hasonlítanék szívem szerint? Mondjuk Brad Pittre. Szép is volna...

- Ezzel meglepett. Önt általában a vonzó férfiak között szokták számon tartani.
- Ízlés dolga. Ráadásul ehhez a hírnév, a népszerűség is hozzájárul, ilyenkor mindig szebbnek látják az embert. Én azért igyekszem objektív maradni.

- Azt mondják, öntörvényű ember. Olyan, aki mindig a maga útját járja.
- Azért nem vagyok olyan renitens, mint amilyennek látszom... Tény, hogy nem szeretem a nyájszellemet, és fontos számomra, hogy saját véleményem, gondolataim legyenek. Ezeket a rendezéseim során nagyon következetesen kifejezésre is juttatom. Szokták mondani, hogy rendezőként "despotikus állat" vagyok. Igaz, ez rendszerint csak az első közös munka során hangzik el, aztán megszokják és elfogadják a munkamódszeremet. Igazi nagy konfliktusom színésszel még nem volt. Nem erőharcok ezek, egyszerűen úgy gondolom, hogy miután fél évig dolgozom egy szövegkönyvön, többet tudhatok róla, mint az a színész, aki akkor látja először. Van egy határozott elképzelésem a végcélról, és azt szeretném, ha az előadás minden szálja ahhoz tartana.

- A munkája során folyamatosan emberek veszik körül. Nem vágyakozik időnként egy kis magányra és csendre?
- Dehogynem. Éppen ezért, amikor nem kell feltétlenül társaságban lennem, akkor nem vagyok társaságban. Ilyenkor otthon töltöm az időmet életem párjával, a kutyáimmal és néhány közeli baráttal. A különböző partikra és társasági rendezvényekre is nagyon ritkán fogadom el a meghívást. Inkább pihenek, vagy töröm a fejem a következő feladaton.

- Fiatal ember létére...
- Nem vagyok én már fiatal. 34 éves vagyok. Jó, igaza van, ez még nem a középkor, de számomra a huszonévesek a fiatalok. Én harmincas pasas vagyok.

- Harmincas pasas létére sok mindent elért már az életben.
- Semmit nem értem még el. Ha volna egy színházam... Ha nem kellene folyton hajszolni a pénzt, mert annyi volna belőle... És még nagyon sok a "ha". Sok mindent kell még letennem az asztalra, hogy azt mondhassam, már elértem valamit.

- Valami belső nyugtalanság hajtja?
- Valami olyasmi. Ezer jó darabot nem rendeztem még meg, egyáltalán nem csináltam még filmet, rengeteg érdekes dolgot nem próbáltam ki. De nagyon szeretném. És amíg ezt érzem, nem lehet abbahagyni!

- Miért olyan fontos, hogy ezt mind megvalósítsa?
- Él bennem a vágy, hogy nyomot hagyjak magam után. Hogy egy kicsit változzon tőlem a világ.

- Csitulhat valaha ez a késztetés?
- Nem hiszem. Ha két napig nincs dolgom, rosszul vagyok, megőrülök, és a környezetem is tőlem. És itt nem is annyira a meg nem valósult vágyak mennyiségéről, hanem egy bizonyos személyiségtípusról van szó. Én ilyen vagyok. Munkamániás őrült.

Korábban
Alföldi Róbert
Az év szórakoztatóipari személyisége, 2001

Korábbi sztárbemutatók
Malek Andrea - "Mára már elfogadom a hibáimat"
Anettka - "Érdemi kritikát még nem kaptam"
Szávai Viktóira - Több, mint díva - igazi úrinő

Ajánlat
Alföldi Róbert rendezései a Színház.hu-n