A pedagógus szerint azonban a társasjáték óvodai alkalmazása nem elég ahhoz, hogy egyértelmű legyen a hulladékok csoportosítása, szerinte két oldalról kell motiválni a kicsiket. "Az otthoni ránevelést segítheti, hiszen a hazulról hozott minta mindennél fontosabb"- tette hozzá. A gyerkőcök persze ezalatt elgondolkodva nézegették az üvegeket, műanyag flakonokat, papírdobozokat ábrázoló képeket, kicsit félénken próbálták a megfelelő kukában elhelyezni azokat, s még csak nem is sejtették, hogy ezekben a pillanatokban a környezetük iránti felelősségtudatukat erősítik.
A bevezetőben említett különböző médiumok munkatársai is egyre jobban mélyedtek el a kicsik játékában, s a pillantásokból ítélve, sokan méláztak el azon, vajon az adott szemét, melyik szemetesbe is kerüljön. A felnőttek legnagyobb örömére a tájékoztató füzetben pontosan megtalálható, hogy melyik szemét, hova kerüljön, így azokat a kínos pillanatokat sem érezzük majd örökkévalóságnak, amelyeket talán a játék közben érezhetünk egy-egy hirtelen feltett kérdés kapcsán.
A beszélgetések közepette az egyik óvónő felhívta a figyelmemet arra a tényre, hogy a nagycsoportos gyerekek körülbelül fél órát képesek koncentrálni, a szeméttel játszók viszont már lassan egy órája teszik ezt, tehát a gyerekek türelmét is fejleszti ez a társasjáték. Szerencsére csodákra azért nem képes, s mikor az óvó néni akkurátusan kezdte el visszarakni a játék darabjait a dobozba, a bemutató hősei egy emberként pattantak fel a kis asztal mellől, a kis székről.
A környezeti nevelés eddig is része volt az óvodai nevelési programnak, de manapság nem elegendő ismerni és gondozni az állatokat és a növényeket, aktívan kell tenni a tisztább környezetért. Ez új viselkedési formákat, társadalmi szokásokat von maga után, s a kényelmi szempontokat háttérbe szorítva kell a környezettudatos magatartásra nevelni magunkat, s gyermekeinket.