Tavaszügyi konferencia

Március közepén már egyre kevésbé viseljük el a nagykabátot, a télhez, a hideghez köthető összes kelléket, viszont egyre nagyobb igényünk van a felfrissülésre, a napsütésre, a szabadban való létezésre. Miután a tavasz még várat magára, a Női lapozó tanácsadói egy képzeletbeli, tavaszügyi kerekasztal-konferenciát tartottak. Megtudtuk, milyen kapcsolat van az evolúciós folyamatok és a tavasz között, az is kiderült, hogy ez az évszak mennyire van hatással álmainkra, ezenkívül pedig remek tavaszi receptekkel és télűző lakás-átalakítási ötletekkel gazdagodtunk.

Tar Ildikó - álomfejtő:

A szemem, illetve fülem elé kerülő álmokból április végére, május elejére látni fogom, hogy hatással van-e a tavasz az álmainkra. Elképzelhető, hogy megszaporodnak a szerelmes hangulatú, erotikus tartalmú, "vizet árasztó" álmok. Hogy a tavasz hatással van-e az álmainkra, az nagy mértékben függ attól, hogy a tavasz hatással van-e magára az életünkre, és ha igen, akkor milyen előjellel. Ha boldog szerelembe esünk, akkor lehet néhány igen furcsa álmunk, melyek kedvesünket rossz színben tűntetik fel előttünk, ellensúlyozandó az orrunkon levő túl-rózsaszín szemüveget. Ha boldogtalan, viszonzatlan a szerelmünk, akkor álmainkban viszont beteljesülhet a vágyunk. Legalább ott... A tavasz és a hozzá szorosan kapcsolódó húsvét jelképei (olvadó hó, barka, színes virágok, zöldellő fák, húsvéti képeslapok, tojások) megjelennek az álmokban, amikor az álmodó lelkének biztatásra, reményre, a kezdet bátor, erős lendületére, újjászületésre, feltámadásra van szüksége, illetve amikor formálódik már benne valami új érzelem, terv, életcsíra.

Szendi Gábor - pszichológus:

Mit jutsz eszébe a pszichológusnak a tavaszról? Rögtön azt, hogy nehogy már közhelyeket pufogtasson. A tavasz ugye virágnyílás, kikelet, szerelem, meg ilyesmi. Ezt éneklik a költők. Másoknak a csökkenő fűtésdíj, de ők nem a költők közül szoktak kikerülni.

Az evolúciós gondolkodással súlyosan megfertőzött pszichológus a zümmögő méhecskék, a dobbanó szív, a réten egymás felé futó szerelmesek láttán azon kezd töprengeni, hogy is van ez az egész. Az evolúciós gondolkodásban a szaporodási sikeresség az a kályha, ahova érdemes mindig visszamenni. Rendben van, éledő természet, miegyéb. De ha tényleg tavasszal lenne az ember szerelmes, mint ahogy dalokban megéneklik, akkor - számolgat az evolucionista - a szaporodás a tavaszi-nyári hónapokra esne, a szülés meg kilenc hónap után - télre. Amikor nincs mit enni, amikor hideg van, szóval, amikor épeszű csecsemő nem akarna világra jönni. A természet tervező asztalán megtervezett ifjút úgy kell programozni, hogy a gyermek nyáron és kora ősszel szülessen, mert akkor van bőségesen ennivaló.

Vegyük csak elő a statisztikákat, és lám csak kiderül, hogy a legvalószínűbb fogamzás a téli hónapokban történik. Amikor legalacsonyabb a hőmérséklet. Télen? Amikor állítólag depressziósak vagyunk? Versek, dalok elemzéséből arra következtethetünk, hogy tavasszal ugrásszerűen megnő bennünk a nemi hormon szint, mert ugye azért valami anyagi alapja mégiscsak van a vonzalomnak. Ezt onnan tudjuk, hogy a költőknek is szokott utóduk lenni. Na de, hogy van ez? Depressziósan szaporodunk, aztán meg szerelmesen csökken a termékenység? Vizsgálatok azt mutatják, hogy a férfiakban a férfi nemi hormon szint (a tesztoszteronszint), amitől udvarolni kezdenek, amitől rámenősek, és amitől ők is tetszenek a nőnek, a hideg hónapokban a legmagasabb, és a nyári hónapokban a legalacsonyabb. Minden egybevág tehát, a szaporodás időszaka a hideg évszak. Vannak vizsgálatok arra is, mikor találnak egymásra leggyakrabban a fiatal szerelmesek: természetesen késő nyáron, kora ősszel.

Az evolúció ravasz terve tehát ez: előbb szeressetek egymásba, aztán szaporodjatok. Na jó, de hol van itt a tavasz? Megint csak egy hiedelem? Megszokásból szerelmesek akarunk lenni, mikor nincs is itt az ideje? Szóval az evolúción elfajzott pszichológusnak a tavaszról is az ősz jut eszébe.