Tavaszügyi konferencia

Március közepén már egyre kevésbé viseljük el a nagykabátot, a télhez, a hideghez köthető összes kelléket, viszont egyre nagyobb igényünk van a felfrissülésre, a napsütésre, a szabadban való létezésre. Miután a tavasz még várat magára, a Női lapozó tanácsadói egy képzeletbeli, tavaszügyi kerekasztal-konferenciát tartottak. Megtudtuk, milyen kapcsolat van az evolúciós folyamatok és a tavasz között, az is kiderült, hogy ez az évszak mennyire van hatással álmainkra, ezenkívül pedig remek tavaszi receptekkel és télűző lakás-átalakítási ötletekkel gazdagodtunk.

A Szőke Csajszi:

Ott kezdem, hogy most még nincs tavasz, így még elég erős nálam a tél végi, erősen mélabús, letargiás állapot. Ekkorra annyira leapad bennem minden tartalék, elfogy minden energia, mintha egy telefon lennék, aminek rég elveszett a töltője. Vagy a saját bankkártyám, ami teljesen kiszipolyozva kerül ki egy felelőtlen, hétvégi vásárlásból. Ilyenkor annyira leharcolt vagyok, hogy hajlamos vagyok azt gondolni, a tavaszt nem is érdemes várni, mert ezzel az évszakkal csak a probléma van. A csokizabálós tél okán kihíztam a tavalyi ruháimat, így azok vagy idétlenül állnak rajtam, vagy eleve rám sem jönnek, így új cuccokba kell beruháznom, ha nem akarok őszig mackóalsóban ülni a lakásban. Aztán: a mozgáshiányos tél után a lábamból mintha teljesen felszívódott volna az összes izom, helyettük visszerek burjánzanak mindenfelé, meg karfiol nő a combomon. Ez még télen takargatható, de ha jön a jobb idő és nem akarok teljesen lemondani a szoknyahordásról, futnom, tornáznom kell. Na meg persze lelkiismeretesebben szőrteleníteni. A lenőtt festékű, töredezett aljú, összevissza álló hajamat sem lehet sapkák, kalapok jótékony takarásába rejteni, a fodrászt is be kell iktatni a programok közé. És hát a sport. A téllel megszűnik a hóra, jégre, latyakra, hidegre való hivatkozás is, amikor futásról van szó. Tavasszal hatástalanná válnak az efféle kifogások, kénytelen leszek tényleg futni. Ugyanígy vége a hétvégi délig alvásoknak is, és pizsamás délutáni tévénézéseknek is. Mert ha épp nem ablakot mosok, vidáman kirándulni kell, meg hegyitúrázni. Mennyi macera, hát kell ez nekem? Persze, hogy jobb a tél! - ezt szoktam gondolni ilyenkor, tél végén, csokit majszolgatva.

Aztán mindig jön valami apró kis esemény, ami kibillent a holtpontról. Elég egy reggeli madárcsicsergős ébredés, egy ismeretlentől eredő mosoly az utcán vagy egy pár perces üldögélés egy kávézó még csak félig megnyílt teraszán. A hangok, az illatok, az erejét próbálgató napsütés becsempészik bőröm alá a tavasz életadó erejét. És mintha ott, annál a mosolynál, azon a kis teraszon, annál a madárcsicsergésnél rákapcsoltak volna engem egy töltőre, elkezd belém áramlani az energia. Megindul a vérkeringés, nagy levegőt vesz a tüdő, lassan múlik a zsibbadás, felébred bennem valami, nyújtózik egy nagyot, és nekiindul a tennivalóknak. A következő napon még nagyobb lendülettel vetem bele magam a megújult életbe. Hétvégére ez odáig fokozódik, hogy a téli gyakorlattal ellentétben én vagyok az, aki a legkorábban kel, és ébresztgeti a párját, családját, barátait, hogy ideje elindulni kirándulni.

Már alig várom azt a kicsi momentumot, azt a pici mozdulatot, amitől töltődni kezd lemerült akkumulátorom, és elkezd élettel feltölteni a tavasz. Azt hiszem, a feltöltődésben ez a legelső lépés a legnehezebb. Ha ezt megtaláljuk, vagy megkeressük, onnantól már nem lesz gond, letargia. Csak tavasz, erő, energia, napsütés, mosolyok, bókok és csodás élmények.

A Facér Pasi:

Hogy mitől bizsergek én, ha jön a tavasz? Pasiból vagyok, elsősorban a nőktől bizsergek. Jó, most azt gondoljátok, a férfiaknak mindig csak azon jár az eszük. Lehet, de én mindezért nyilván nem magamat, csakis a körülményeket okolom. Vége a télnek, a szürke, mindenkit egyforma párnává alakító nagykabátok végre lekerülnek a nőkről, kiéhezett szemem tobzódik a kedves domborulatok látványában. Előkerülnek a helyes, egyre szűkebb és egyre kurtább szoknyák is, hát lehet itt nem bizseregni? Azt is megfigyeltem, hogy ahogy lekerülnek a nagykabátok, a rosszkedv is a gardróbba kerül: a nők mosolygósabbá, üdébbé, szebbé, csábítóbbá válnak. Azért a nőkön kívül van más is, amitől hevesebben ver a szívem tavasszal. Például attól, hogy a tavasz első napsugarai előcsalogatják a télen latyakmentes garázsokban pihentetett gyönyörű sportautókat, autóritkaságaikat. Egy ilyen kocsi puszta látványa fél napra is el tud varázsolni engem.

De azért is örülök, hogy itt a tavasz, mert végre elkezdődött a focibajnokság, újult erővel és teli torokból szurkolhatok, és végre le lehet menni a Balcsira horgászni, ha épp magányra és csendre vágyom. Mint tanácsadó azt tudnám javasolni a hölgyeknek, hogy próbáljanak meg minél többet sportolni. Járjanak le a Margitszigetre futni, vagy menjenek úszni. Lehetőleg kedden és csütörtökön, hiszen fittek és egészségesek maradnak, s persze én is jobban bírom a megpróbáltatásokat, ha közben lányok mozognak körülöttem.