Szombathely

 

A város történelme 2000 évre nyúlik vissza. Első lakosai illírek voltak, de később más kelta eredetű népcsoportok is megtelepedtek ezen a vidéken. A város jelentősége akkor kezdett emelkedni, amikor Pannónia a Római birodalom uralma alá került. A rómaiak ezt a tartományt eleinte katonai gyakorlatokhoz használták, ám miután Claudius római császár a mai Szombathely területén kolóniát alapított Colonia Claudia Savaria névvel, a légiók gyakorlóterepéből Pannonia Superior fővárosa lett a város. A Colonia földrajzi elhelyezkedése kedvező volt, mert négy út találkozásánál feküdt. Itt haladt el a híres Borostyánút is. Savaria leghíresebb szülötte Márton, aki később Tour püspöke lett, halála után pedig szentté avatták, s a franciák védőszentje lett.

Savariat az V. században feldúlták a hunok nagy pusztítást végezve, majd a 455-ben bekövetkezett földrengés végképp porba döntötte a várost. Szombathely német neve: "Stein am Anger" (kő a mezőn) állítólag innen ered.

Német Lajos Savariát a salzburgi érsek joghatósága alá helyezte, és egyes források szerint a város csak Gizella királynő jegyajándékaként, Szent Istvánnal kötött házasságakor került vissza Magyarországhoz - a győri püspökség hatalma alá.

A XII-XIV. században Szombathely városa a Karoling eredetű "kerek-vár" körül alakult ki. A városba 1360-ban ferencesek telepedtek. A ferences templom szentélye lényegében a város egyetlen látható középkori építménye.

Szombathely 1407-ben a győri püspöktől kiváltságlevelet kapott, amely 200 aranyforint évi adó lefizetése ellenében biztosította a szabad bíróválasztást, és lényegében elismerte a városi önkormányzatot. Feltehetőleg ekkor készült az első önálló városi pecsét, amelyet 1600-ig használtak. 1490-ben a Mátyás halálát követő zavaros hatalmi helyzetben Miksa császár hadai Magyarországra törtek, és a várost elfoglalták, ami csak az 1491. évi pozsonyi békeszerződés után került vissza a magyar király uralma alá.

A mohácsi csatavesztés után Szombathely a konszolidált királyi ország területén maradt, és megmenekült az oszmán megszállástól. A török elől költöztették 1578-ban Szombathelyre a vasvári káptalant. Ennek köszönhetően a XVII. századtól azután már szinte kizárólagosan a város lett a nemesi közgyulés színhelye és Szombathely végérvényesen megyeszékhellyé vált.

A város katolikus lakossága a harmincéves háborúban, Bethlen Gábor hadjárata alatt sokat szenvedett, majd a török elleni felszabadító háború zsoldosseregeinek beszállásolása, a porció és a forspont terhek tették próbára a polgárság teherbíró képességét. A Rákóczi-szabadságharc egy évtizede alatt Szombathely háromszor cserélt gazdát. 1711-ben hatalmas pestisjárvány tombolt a városban, amely a lakosság kétharmadát elpusztította. A pestistől való szabadulás emlékére 1714-ben a pestisoszlopot, a mai Szentháromság-szobor elődjét emelték.

A 18. században a város fejlődésének indult. Mária Terézia 1777-ben a várost a Szombathelyi Püspökség székhelyévé tette. A középkori vár és templom lebontása adott helyet a nagyszabású későbarokk építkezéseknek. 1779-ben tűzvész pusztította el a várost, ami után a püspök Új-Perint néven új falut alapított jobbágyainak. A város első gimnáziuma 1772-ben jött létre.

A város életében emlékezetes intermezzo a napóleoni háborúk 110 napos francia megszállása. A reformkor, a magyar nyelv megújítása nagy lendületet adott a város irodalmi életének. A haladó városi polgárság mozgalmainak egyik kifejeződése volt a színészet felkarolása is. Az 1827-1840-ig működő Dunántúli Színjátszó Társulat volt az első, rendszeres színielőadásokat tartó városi intézmény, amely "nyári színkörré" alakulva vándortársulatok fellépését tette lehetővé. Az 1848-as forradalom városi eseményeiben nagy szerepe volt Horváth Boldizsárnak, Szombathely főjegyzőjének, aki a nemzeti függetlenségi és polgári átalakulás programpontjait a pesti 12 pont ismerete nélkül fogalmazta meg és vétette jegyzőkönyvbe.

Szombathely fejlődésében a vasútépítés nyitott új korszakot. Az 1865-ben megnyitott Sopron-Nagykanizsa vonal Bécs és az Adria felé biztosított közvetlen kapcsolatokat és később teljes hálózattá fejlődött.

Szombathely városa 1882-ben lett rendezett tanácsú város. A modern város megteremtése Éhen Gyula polgármesterségéhez kötődik. 1895-1902 között a várost csatornázták, közművesítését elvégezték, ekkor kaptak az utcák szilárd burkolatot, elkészült a villamosítás és a meginduló vasút és a belváros közötti terület rendezése.

A két világháború között Szombathely a politikai konzervativizmus egyik bástyájának számított. Innen indult 1921-ben a IV. Károly vezette első királypuccs. A második világháború utolsó hónapjaiban az összeomlás előtt álló államhatalom intézményei itt rendezkedtek be. Emiatt a várost légitámadások sorozata érte, melyek közül az 1945. március 4-i volt a legsúlyosabb. Ekkor pusztult el a belváros épületeinek jelentős része, köztük a székesegyház és a városháza.

A kommunista hatalomátvétel után a határövezet közelsége nem tette kívánatossá, hogy jelentős ipart telepítsenek, vagy más fejlesztésbe fogjanak. 1950-ben viszont a városhoz csatolták Gyöngyöshermánt, Herényt, Kámont, Oladot, Perint, Zarkaházát és Szentkirályt, 1969-ben pedig Zanatot egyesítették Szombathellyel. A városi ipart a Cipőgyár, a REMIX és a LATEX üzemei, valamint a FALCO forgácslapgyár képviselték. A 70-es években a RÁBA futóműgyárat épített Szombathelyen.