Palánkai Tibor

Amikor magyar EU tagság várható nyereségeit vizsgáljuk, azokra egyrészt a korábban csatlakozók tagságának pozitív tapasztalataiból, másrészt a magyar gazdaság elmúlt évtizedben produkált teljesítményéből következtethetünk.

9. ábra

A magyar gazdaság az 1970-es évektől 20-25 éven keresztül gyakorlatilag stagnált (a növekedés 1-2% körül volt), majd 1988-tól 1993-ig negatív növekedési ütemek mellett a GDP mintegy 20%-át vesztettük el. Az ún. transzformációs válság példa nélküli visszaesést okozott, ami gazdaságtörténetileg csak az 1929-33-as válsággal hasonlítható össze. Bár hozzá kell tenni, a magyar gazdaság termelési vesztesége az 1930-as években csak 10% volt. Ebben a 25 évben a magyar gazdaság csak 1987-ben és 1994-ben nőtt valamivel több, mint 3%-kal, de ennek is súlyos egyensúlyi következményei lettek. A gyorsítás "ára" mindkét évben az volt, hogy a külső adósság durván megkétszereződött.

Az 1997 utáni években a magyar gazdasági növekedés gazdaságtörténeti távlatokban is felgyorsult, s mivel közben sikerült az egyensúlyi pozíciókat javítani, s párhuzamosan az inflációt is mérsékelni, azt mondhatjuk, hogy magyar gazdaság a "fenntartható növekedési" pályára állt. Úgy tűnik, hogy a 2002-es év költségvetési kisiklása korrigálható, s ezzel Magyarország a következő években remélhetően a fenntartható növekedési pályán marad.

10-11-12. ábra

A lassú növekedés miatt az 1970-es évektől a magyar gazdaság fokozatosan teret vesztett, s lemaradt európai partnereihez képest. Az 1960-as években az egy főre eső jövedelem felette volt az EK-i átlag 60%-ának. Magyarország fejlettebb volt Görögországnál és Portugáliánál. 1997-re az utóbbi országok lekörözték, s a magyar szint az EU 48%-ára csökkent. Görögország és Portugália előnye különösen megnövekedett, miután EU taggá váltak.

A magyar gazdaság növekedési "többlete" 1997-2002 között 1,5% (egyes években 2%) volt, ami azt jelenti, hogy 1997 után az ún. felzárkózási periódusba léptünk. Ma az EU átlag 52%-a körül vagyunk. Az EU átlag elérése hasonló ütem mellett 20-25 évet venne igénybe. Mivel a gazdasági növekedésünk egyértelműen export orientált (generált) volt, kereskedelmünk mintegy 3-ét az EU-val folytatjuk, az összefüggések viszonylag egyértelműek. Magyarország mintegy 10 éve társulási viszonyban van az EU-val, s aligha lehet tagadni, hogy gazdasági fejlődésére az EU kapcsolatoknak meghatározó hatása volt.

Aligha kétséges, hogy a felzárkózási (modernizációs) pályán maradáshoz a további piacnyitási lehetőségek és forrástranszferek (költségvetési és magán befektetések) továbbra is elengedhetetlenek.

3. Hiba lenne a hatásmérlegek készítését túlzottan a költségvetési transzferekre szűkíteni. Sajnos ezúttal is kísért a költségvetési szemlélet. A költségvetési transzferek és azok mérlege csak egyik szegmensét képezik az előnyöknek. Ugyanakkor a belépés pontosan ebből a szempontból hozza a leglátványosabb változást, s a transzfereknek érezhető hatása lehet egész gazdaságunk fejlődésére. S várhatóan hosszú időn át nagyobb összeget fogunk kapni az Uniótól, mint amennyit tagként befizetünk. Különösen fontos, hogy a külföldi tőkebefektetések szintjét is tartani tudjuk.

13. ábra

Az utóbbi összegek a költségvetésben elkülönítettek, pályáznunk kell rájuk, s nem állnak automatikusan a rendelkezésünkre. A Phare esetében a tényleges kifizetések átlagban az elkülönített összegek mintegy 2/3-át tették ki.

4. Az előnyök és hátrányok, a hasznok és költségek nem elemezhetők statikusan önmagukban. Mind politika-függőek. A hatásokat jó vagy rossz gazdaságpolitikával jelentősen lehet befolyásolni. tehát a kérdés az, hogy milyen feltételekkel és módszerekkel lehet a hatásokat optimalizálni, a költségeket leszorítani és a hasznokat maximálni, valamint milyen politikával lehet az érdekeinknek leginkább megfelelő helyzetet elérni. Egyén szintjén is arról van szó, hogy rajtunk múlik.

6. A mérhető előnyök lehetnek minimálisak, vagy adott esetben a hatások lehetnek negatívak. A belépést mégis előnyösnek ítélhetjük. Arról van ugyanis szó, hogy a kívülmaradás esetén a negatív következmények még nagyobbak lehetnek, mint ha belépünk. Feltétlenül indokolt a "nem-integrációs" alternatíváknak az elemzése. A magyar gazdaság felzárkózása az elmúlt években a külső piacokra és a külső forrásokra épült. Ezek beszűkülése és elmaradása gazdaságunkat egyszerűen lehetetlen helyzetbe hozná.