Palánkai Tibor

A döntés az ún. egységes európai piac vagy európai "belső piac" kialakításának tervéről az állam- és kormányfők 1985. júniusi milánói csúcsértekezletén született. A hangsúly a belső piacon volt, tehát azon, hogy a kereskedelem vagy az emberek mozgása az országok között ugyanolyan akadálytalan legyen és ugyanolyan feltételekkel történjen, mint az adott országokon belül.

A teljes mértékben integrált piac megteremtése érdekében a Bizottság Fehér Könyvet készített, ami mintegy 300 konkrét feladatot tűzött ki, és ezek végrehajtási határidejéül 1992. december 31-ét szabták. Módosították a Római Szerződést, és a végrehajtás szempontjából fontos, hogy 1987. július 1-jével életbe lépett az ún. Egységes Európai Okmány. A Fehér Könyv szerint az egységes európai piac érdekében a különböző fizikai, technikai és pénzügyi (fiskális) akadályok felszámolására van szükség.

1. A fizikai akadályok megszüntetése alatt a nemzeti határokon történő ellenőrzések felszámolását értik.

2. A technikai akadályok leépítése a különböző nemzeti szabványoknak és termékekre vonatkozó előírások szabályozása.

3. Az állami megrendelések (közbeszerzések) "piacának" integrálása, a közbeszerzési pályázatok egymással szembeni megnyitása.

4. A szolgáltatások piacának liberalizálása (áruszállítási, távközlési, bank- és biztosítási tevékenységek stb.). Fokozatosan liberalizálják a közúti, a vasúti és a légi szállítást, az energiaszolgáltatások piacát, valamint a postai és távközlési szolgáltatásokat is.

5. A pénzügyi (fiskális) akadályok leépítése az adóharmonizálást jelenti, ami leginkább a hozzáadott érték szerint forgalmi adózásra (Value Added Tax - VAT) terjedt ki. Az 1992. júliusi megállapodás szerint az EU egységesen minimum 5%-os "szociális" és minimum 15%-os standard VAT-ráta alkalmazása mellett döntött néhány termék kivételezése, valamint az esetenkénti késleltetett bevezetés mellett.

6. Amikor mi 2004-től belépünk az EU-ba, akkor bizonyos átmeneti derogációk mellett, az egységes piacba kell lépnünk. A monetáris unió mellett el kellett kötelezni magunkat, de határidő nincsen. Mi ugyan szabtunk magunknak ilyet, s helyesen a gyors csatlakozást tűzzük célul, de ennek fogadtatása az EU-ban már nem egyértelmű. Az aggályok és viták többségében valamilyen módon ezekhez kapcsolódnak. A kérdéshez szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

6.1. Az egységes piac az alábbi főbb elveken és törekvéseken alapul:

- A szabad versenypiac kívánatos, költségmegtakarításokkal jár, s ezen keresztül javul a gazdaságok hatékonysága.

- A partnerek között a termelésben, a szolgáltatásokban, a piacon egyenlő feltételeket kell biztosítani, ezért az előírásokat igyekeznek számon kérni. Nyilván nem engedhető meg az olyan "költségelőny", ami az előírások figyelmen kívül hagyásán (a környezet szennyezése vagy a fogyasztó egészségének veszélyeztetése piszkos sufniban készült élelmiszerekkel), a partnerek közötti összejátszáson vagy az adózás alól való kibújáson alapul.

- Maximálisan igyekeznek a fogyasztót védeni, legyen szó egészségügyi, minőségi vagy biztonsági előírások betartásáról.

- Az állatvédelem egyre növekvő hangsúlyt kap az EU szintű szabályozásokban.

6.2. A fenti feltételeket mi, polgárok harcoltuk ki. A környezet- és a fogyasztóvédők, az érdekképviseletek (szakmai szervezetek vagy szakszervezetek), vagy éppen az állatvédők. Nem arról van szó tehát, hogy létezne valamilyen brüsszeli szuperállam, azon belül pedig egy eszement bürokrata, aki azzal lenne elfoglalva a 25. emeleten, hogy ezentúl csak egyenes banánt lehessen termelni.

6.3. A szabályok a mi érdekeinket szolgálják. Nagy vihart kavart például a moslék ügy. A dolog arról szól, hogy ha a sertéseket vagy más állatokat hússal táplálnak, ez súlyos betegségek veszélyét jelenti. Lehet, hogy 10 millióból csak egyetlen esetben következik be a megbetegedés. De gondolom, hogy senkit, aki megbetegszik, nem vigasztal, hogy ő az egyetlen.

6.4. A fentieket a jogállamiság kiterjesztésének és konszolidálásának tekintem, benne a maximális fogyasztóvédelem vagy akár állatvédelem szigorú szabályozásával. Ennek semmi köze nincs ahhoz a diktatúrához, amiben 40 évig éltünk. Azt is tudjuk, hogy a bürokratikus tervgazdaság sok mindent védett, csak éppen a fogyasztó érdekeit nem. Ha valami nem stimmel, akkor ebben az összefüggésben a Moszkva-Brüsszel párhuzam semmiképpen.

6.5. A szabályozások a kereskedelmi forgalomra vonatkoznak. Az, hogy valaki a saját háztartásában mivel eteti a disznót, s abból milyen hurkát készít, magánügy. Abba az égvilágon senki nem kíván bele szólni. A minőség és a fogyasztó védelmében hozott szabályok bürokratikusnak tűnhetnek. De az uborka méretét vagy más áruk más tulajdonságait azért határozzák meg, hogy például egy másodosztályú árút ne lehessen első osztályúként a piacra vinni. Hogy valaki hajlandó a göcsörtös uborkáért első osztályú árat fizetni, az megint csak magánügy.

8. ábra

6.6. Semmiképpen sem szeretném ezeket a problémákat bagatellizálni. Esetenként évszázados hagyományainkról van szó, melyekbe nem szabad és nem is lehet bürokratikusan beavatkozni. Másrészt, s ez a fontosabb, a megfelelésnek komoly költségkövetkezményei lehetnek. Amikor a felkészülésről beszélünk, akkor pontosan ebben a vonatkozásban kell a segítés formáit megtalálni - főként a kis- és középvállalataink versenyképességének javítása érdekében -, függetlenül attól, hogy azt Széchenyi- vagy Európa-tervnek nevezzük.