Jack, figyelj, szép volt, jó volt, de ennyi volt, most válok. Drog vagy nekem, agymosás, nem bírok betelni veled, tudni akarom, mi történik körülötted. Ha téged nézlek, elrévedek, elalélok, véled el is égek, mint frissen robbantott helikopter a Steven Saunders-es vírus-bevetős részben. Úgyhogy esetleg még a nyolcadik évadot megnézem, mert - bevallom - azért néha hiányzol. Hosszú téli estéken, amikor csak a cica van velem és agyam zakatol az aznapi ingerektől, valahol máshol lennék... veled.
Vagy hosszú utakon, turnébuszban görnyedve, te vagy az egyetlen lehetőség..., hogy az amúgy is tizennégy órás utat ne szakítsuk meg kényszerpihenőkkel, ne tegyük tizennyolc órássá fél órás pisiszünettel, két órás ebédszünettel, nem beszélve a legelső-benzinkutas, egyórás kávézásról még Budapest határában... ha te velünk vagy, minden más. Veled a tizennégy az tizennégy, a huszonnégy az huszonnégy. Ha halljuk a pittyegő hangot, azonnal DVD-t cserélünk. Én - oh, Jack, bocsáss meg - néha ordítok Dés Andrissal, ha lassan cserél, hogy "Andris, értékes másodperceket veszítünk, Dortmundig bele kell férjen a teljes évad!". És ha netán van egy ötperces megállásunk, halkan és gyorsan osonunk be a benzinkút-shopba, majd ordítok a fiúkkal a pisztolyos mozdulattal "Put the gun down! Now!" - ahogy azt tőled tanultam.
Például július végén. A harmadik évados turnébuszból egy fancy wellness velencei hotelba érkeztem, ahol a pincérek mogorva hírében álltak. Besuhantam hátizsákkal, halkan az asztalok közt és ráordítottam a gyanútlan imprós barátaimra: "Don't move! Put the gun down!". A "mogorva" pincér vigyorogva kérdezte: "Hányadik évad?".
palyabea