Mese a miskolci dj-bajnokról

A 2004-es Heineken Thirst dj-verseny győztesével, dj Totpetivel készített interjút a Freee Magazin. A cikkből kiderül, az idei győztes számára a zene szeretete a lényeg, és hogy biztosan boldog ember lesz, amíg meg nem süketül.

Mesélj magadról: honnan jöttél, mivel foglalkozol, mióta érdekel a dj-szakma?
- Huszonkilenc éves vagyok, Kazincbarcikán születtem, ott is éltem, de öt éve a munkám miatt - műsorvezető lettem egy regionális rádióban, a Rádió Gagában - Miskolcra költöztem. Eredetileg egyébként vegyésznek tanultam. A napjaim minden percét a zene tölti ki, nappal a rádió, éjjel a diszkó, utóbbiba tizenkét éve véletlenül csöppentem bele. Kisebb bulikon, rendezvényeken diszkóztunk a barátaimmal, szinte csak örömből, kazettáról. De beleszerettem a szakmába, és nem volt menekvés, életcélommá vált, egy idő után csak ezt akartam csinálni.

Kiknek, minek köszönhetően lett belőled dj?
- Először a bulikon a fényekkel foglalkoztam. Nevetni fogtok, de: fényorgona, tükörgömb, spotok - egy kis retró, hiszen egy évtizeddel ez előttről beszélünk. Aztán én is elkezdtem gyűjteni a zenéket, néha beálltam pár dal erejéig kicserélni a kazettákat - keverőnk nem volt - és játszottam a kedvenceimet. Aztán fokozatosan fejlesztettük magunkat a csapattal, és lett mindenünk, még egy szíjas lemezjátszónk is. Elkezdtem lemezeket vásárolni, az utolsó vasamat is erre költöttem, de megérte, mert jött egy lehetőség: a kazincbarcikai Soul diszkóban lehettem warmup Pogány István mellett, aki dj Török unokatestvére. Istvánnal és egy barátommal később, '93-ban megcsináltuk az Oké diszkót ugyanott, ahol a Soul volt. Egy Trabant eleje volt a dj-pult, annak idején ez nagy szám volt. Nyomtuk a funkyt ezerrel. Az összetákolt színpad rendszeresen szétesett az ugráló fiataloktól. De nem érdekelte őket. Összerakták, és ment tovább minden. Szívesen emlékszem ezekre az időkre. Azt hiszem, itt kezdett el tudatosodni bennem, hogy én ezt minél komolyabban akarom művelni. Aztán jött egy nagy űr: '95-ben behívtak katonának. Teljesen összetörtem. Két évig nem is diszkóztam, majd egy véletlennek köszönhetően '97 decemberében az ózdi Rióba kerültem. A tulajnak kellett egy kis segítség rádióreklámügyben, ezután bízta rám a péntek éjszakákat. Majdnem összeestem örömömben, mert a Rio az ország egyik legszebb diszkója, ahol egy hajó a dj-pult. Itt azóta is pörgetem a lemezeket. Később Miskolcra költöztem, dolgoztam a Bahnhofban, jelenleg pedig egy egyetemi klubban, az E/2-ben keverek hetente háromszor-négyszer.

Fotó: Freee magazin

Milyen zenei stílus áll hozzád a legközelebb?
- Játszottam már mindent. A kilencvenes években funkyt, rapet, később rave-et és house-t. Az első house-lemezem talán Jaydee Plastic Dreams című opusa volt, de sokat játszottam kommersz diszkót, sőt nosztalgiát is. Manapság leginkább a latin és tribalhouse áll hozzám a legközelebb, a keményebb hangzású zenék közül a techhouse és a techno. De otthon szívesen hallgatok proghouse-t, trance-t is. Mint vidéki rezidens-dj, univerzálisnak kell lennem, mert míg Budapesten minden stílusnak megvan a maga helye, addig általában vidéken egy-egy városban csak egy-két diszkó van, és ott - akár egy éjszakán belül is - többféle zenét kell játszani. Mindösszesen szeretek olyan zenéket játszani, ami nem folyik a csapból is. Elég bevállalós vagyok.

Fotó: Valics

Mint feltörekvő lemezlovas, milyennek látod a fiatal dj-k lehetőségeit az érvényesülésre?
- Sajnos azt kell, hogy mondjam, nagyon nehéz. Vidéken, az iskolai bulikon még csak-csak kiderülnek, kik a tehetségesek, akiket idővel befogad a "helyi elit", de ennek a zárt körnek már szinte semmi lehetősége közeledni a fővároshoz. Nem nagyon tudok például közismert lemezlovasról, aki vidékről lett országosan elismert vagy akár csak Budapesten. Persze ennek bizonyára több oka is van, de nem az, hogy nincsenek jó vidéki lemezlovasok. Az "univerzalitás" Pesten hátrány lehet ugyan, de mindenkinek vannak kedvenc stílusai, amiben lehetnek és vannak is olyan jók a vidékiek. Ezért jók a tehetségkutatók, ahol mindenki megkapja a lehetőséget a bizonyításra. A Heineken Thirst is ilyen. S lám, tavaly a veszprémi dj Gee idén pedig miskolci dj lett az első. Ez egy jó ugródeszka lehet, bár eddig még nem halmoztak el ajánlatokkal. A többi lemezlovagnak pedig üzenem, hogy vegyenek eredeti lemezeket, mert írott cédével sehová nem jutnak. Ez az első lépés, amit meg kell tenniük ahhoz, hogy tovább lépjenek. A másik pedig az, hogy ne csak azokat a zenéket játsszák, amiket halálra nyom a média. Találják meg az igazi arcukat, azt a stílust, amit a legjobban szeretnek. Nekem sikerült már jó pár olyan zenéből slágert csinálnom, amit sehol nem játszott egyetlen tévé vagy rádió sem, mixlemezen is csak később jelent meg. Egy ilyen régi élményem például a Tomaz vs Filterheadz Sunshine című remeke. Szeretem, ha odajönnek hozzám megkérdezni, mi az a dal, amit játszom.