Andrea Parker: "Basszusfüggő vagyok"

A néhány hónapja Nobody's Perfect című új albumával előrukkoló londoni kiadó, a Touchin' Bass feje, Miss Andrea Parker látogatott a minap a Süss Fel Napba, az Electrobass Pimps bulijára, egy dj-szett erejéig. Ránk is szakított időt.

Forrás: [origo]

Mit gondolsz a laptopos szettekről?
- Utálom őket. Szerintem nézni valakit, ahogy egy laptopon kilkkelget, kifejezetten unalmas. Nem tartom magam valami technikás dj-nek, de mindig is lemezjátszón mixeltem. Teljesen más érzés, ha valamit úgy adsz el, hogy te kezed munkája van benne, és nem egy gépé. Szeretem, ha valami nem tökéletes, mert ettől lesz emberi. A digitális technika túl tökéletesre csinál mindent. Szeretem a spontán dolgokat a keverésben. Egy géppel ez kizárt. Emellett szerintem ellustítja az embert a számítógép. A lemezjátszónak megvan az a varázsa, hogy bármikor megérintheted a lemezeket.

A zeneíráshoz is inkább analóg eszközöket használsz, mint szoftvereket?
- Igen, csakis analógot. Nagyon szeretem a régi felszerelések hangzásvilágát, ellentétben a számítógépekével.

Talán a kiadód neve is ebből jön? Úgy értem, touchin', azaz kézzel fogható...
- Vicces, de nem. Ha valakivel mondjuk telefonon beszélek, és megkérdezi, hogy vagyok, mit csinálok, akkor azt válaszolom: "I'm just touchin'bass". Szóval ez olyan mintha, azt mondanám, helló, jól vagyok... Attól tartok, basszusfüggő vagyok, egyszerűen imádom.

Ha már itt tartunk: hogy indult a Touchin' Bass?
- Kicsit elegem lett abból, ami az elektróval történt akkoriban. Megpróbáltam kifejezetten erre a műfajra specializálódni, és a világ minden tájáról érkező embereket összehozni egymással, megadni nekik a lehetőséget, hogy megmutassák, mit tudnak. Nagyszerű érzés volt.

Forrás: [origo]

Új tehetségek után is kutatsz?
- Igen. Jelenleg tizenöt kiadatlan szám van nálam, amelyeket még nem befutott emberek készítettek. Többségük Miamiból és New Yorkból érkezett. David Morley is segít valamennyit a felfedezésben. Sok időmet köti le a demók hallgatása és még több idő, mire kiadunk egy lemezt. Emelett sokat dj-zem, készítem a saját számaimat és persze remixelek.

Remixeltél már Steve Reichnek, a Depeche Mode-nak, Ryuichi Sakamotónak, a Lambnek, az Orbnak. Melyik jelentette a legnagyobb kihívást? És milyen volt a fogadtatás?
- A Depeche Mode. Nagyon szerették. Kicsit megrázó volt nekik készíteni. Ott volt a stúdiómban a nyers, vágatlan hangjuk, tényleg ijesztő volt. Fiatalabb koromban imádtam őket, sokat hallgattam a zenéjüket, most meg a keverőpultomból jött a hangjuk...

Az elmúlt években rengeteg híres művésszel dolgoztál együtt. Kivel vállalnál közös munkát a jövőben?
- Szívesen dolgoznék együtt a techno nagy úttörőivel, például Dr. Mottéval. De örömmel közreműködnék egy David Lynch-film zenéjének elkészítésében is. Imádom a Twin Peakst.

Faludi Eszter, Herendi Dániel