Miért nyitott Moby szállodát?

"Senki sem hallgat technót!" - gúnyolta Eminem még 2002-es sikerdalában, a Without Me-ben Mobyt. A kérdés csak az: milyen technót? A kis kopasz különc zenéje ugyanis már régóta nem nevezhető annak. Ugyan elektronikus alapokon nyugvó, de jellemzően eklektikus és modern popzenét csinál Moby.

Az album sikerültebb dalai közé tartozik még a Dream About Me című duett, aztán a Spiders, amely egyértelmű tisztelgés David Bowie előtt, illetve az elektropopos lüktetésű Very - ha van egy kis esze Mobynak, utóbbi lesz a következő kislemez.

Moby állítólag egy időben csupa balladisztikus lassú számmal szerette volna megtölteni a Hotelt, és utólag bizony remek döntésnek tűnik, hogy végül elvetette ezt a koncepciót. A lemez jobb dalai ugyanis kivétel nélkül a poposabb, relatíve gyorsabb számok közül kerültek ki, a Hotel balladái ezzel szemben nem egyszer giccsesek, érzelmes helyett érzelgősek, ami pedig nagy különbség. Amúgy is vannak, akik szemére vetik kopasz barátunknak, hogy túlságosan rádióbarátra, simára polírozta az album hangzását, és egy-két lassú számban tényleg átesik a ló túloldalára, bár lehet, hogy egy profibb énekessel jobban működnének.

Mindenesetre érezhető, hogy a világ egyik leghíresebb vegetáriánusa szeretne menekülni abból a skatulyából, amibe még a Play sikere idején tették bele, és a legnépszerűbb elektronikus tánczenei előadókkal emlegették egy lapon, így a Chemical Brothersszel vagy Fatboy Slimmel. A Hotel mindenképpen nagy lépés a hagyományos popzene felé, és technoelőadó helyett sokkal inkább emlegethetjük Mobyt úgy, mint egy a saját, szabadon választott kategóriájában versenyző művészt - főleg, hogy a dobok kivételével minden hangszert ő játszott fel.

Új albumán tehát hozza, amit elvárunk tőle: ügyes mesteremberként egy kellemes, tisztességesen megcsinált poplemezt, könnyen megjegyezhető refrénekkel. Az más kérdés, hogy azért géniusznak nevezni is túlzás (vannak ugyanis, akik akként kezelik), hiszen dalszerzőként közel sem hibátlan, és a műfaj újítójaként sem lehet róla beszélni (legalábbis az utóbbi idők szupersztár Mobyjáról nem). Magyarul, ha nem tesszük túl magasra a lécet, nem fogunk csalódni sem.

Inkei Bence