Gerald Simpson jó három hónapja nyilatkozott nekünk arról, hogy szeretne készíteni egy, az elektronikus zenékről "történelmi összegzést" nyújtó mixet. Na, ez még nem az, csupán egy olyan, amely Gerald Simpson minimalista oldaláról ad képet. Megbecsülendő darab, mert ugyan minimált hallhat néha az ember - technobulik warmupja, kistermek lézengő félórája -, de ilyen szép, hosszú szettel ritkán találkozhatni.
Gerald mester ráadásul ravaszul válogatott: itt valamicske trance-es beütés, ott egy dzsesszes utalás némi behízelgő szaxofonhang formájában... és időnként meglepően jól passzoló vokálok. Tudatmódosítók és vájt fül nélkül is nagy élmény!
Az Out Hud Let Us Never Speak of it Again című lemezét nemrég megjelentető öt kaliforniait semmiképp se fizimiskája alapján ítéljük meg, úgy néznek ki, mint egy meg nem értett enyészetrock-banda a nyolcvanas évekből. Mixük indulása viszont nyomban elveszi a kedvünket az élcelődéstől: az embernek könny szökik a szemébe ettől a szívet melengető basszustól.
Később jön még egy kis acidet idéző puttyogás, de aztán furcsa váltással retróvizekre eveznek: diszkó, sőt rock egészen leplezetlenül, mintegy felidézve a csapat punkhoz kötődő kezdeteit. A vége először dubos-triphopos könnyedséget ígér, amiből végül szigorúbb zenék úsznak elő, de ez alighanem javára válik a mixnek.