A második lemezen az indítás (Palma Solane) első hangjaiból ítélve maradnak a dallamok, ráadásul a nyár - vagy a jövő nyár... - egyik várható trance-slágerét hallhatjuk, szóval megint ütős a kezdés.
Tovább haladva a trance-es hangzás dominál, de érdekes módon nem a pattogós fajta, hanem a dallamokkal telített, emelkedett stílus.
Kiemelni talán a Gravity és a BAD című számokat érdemes, előbbiben a zongorabetét a meghatározó, utóbbinak pedig az alapja szerfölött határozott.
A vége felé megint gyorsul a tempó, egyre kevesebb a dallam, egyre keményebbek a zenék - itt már a bulifíling érvényesül, tehát azok sem fognak csalódni, akik Tiësto keményebb vonalát kedvelik.
Black Hole Recordings / Record Express, 2005