Világugró Varázsszőnyeg, Csillagközi Terüljasztalkám - hallgasd és nézd a ninjákat!

Legújabb Ninja-összeállításunk öt egymástól igen eltérő lemezre koncentrál. Elsőként a Solid Steel sorozat új, Bonobo által mixelt darabját vizsgáljuk, majd a japán dj Kentaro által összerakott, mindenféle zenei stílust magába foglaló, de kizárólag ninjás számokat tartalmazó anyaga következik. A Blockhead a funkot járja körbe, míg Treva Whateva bolondos lemezén mindent megtalálunk, végül pedig a héttagú Super Numeri gondoltatja velünk újra a dalról alkotott fogalmainkat. Hallgass és nézz Blockheadet és Kentarót!

Treva Whateva, az elektronikus tánczene egyik nagy mágusa és entertainere: eddig majd féltucat kiadót boldogított felvételeivel, s azok többnyire mélyen elégedettek is voltak működésével - nemkülönben a lemezjátszisták és a kedves végfelhasználó hallgatók.

Első sikeresebb felvétele, a Tum and Waist előbb a Fat City kiadványai között, majd dj Morpheus egyik legendás Freezone válogatásán (a 4-es számún) bukkant fel, de Treva (eredeti neve szerint alighanem Mark Crunden-White) addigra már a Skinthez szerződött. Itt adta ki Overdrawn&Overdue és Long Time Female Friend című ep-jeit. Ám, hamarosan innen is továbbállt, s a mostani nagylemezén is feltűnő Singalong és Dedicated, már a Tru Thoughts-nál jött ki.

Magát tagadta volna meg, ha a következő pillanatban nem lépett volna tovább: így a tavalyi Dance Class ep már a Ninja Tune gondozásában látott napvilágot, miként az idei nagylemez is, amely számos pontján a bigbeat-idők ünnepelt sztárját, a méltatlanul elfeledett Freddy Fresht juttatja a hallgató egyre rövidülő eszébe.

A Music's... stb. című albumon a mester sikeresen szintetizálja, s formálja a maga alakjára kedvenc zenei forrásait, amelyek között a funk, a hiphop, a klasszikus diszkó éppúgy ott figyel, mint az ős-jungle, meg a bigbeat. A Bouncing Bomb lassan és sunyin lopódzó ritmusa után, a Driving Reign könnyed diszkófunkja szinte már napfényes és éteri.

A Singalong viccesen és repetitíven oldschool, a Havana Ball kamu latinizmusa a népek nagy tanítóját, Freddy Fresht, a Dedicated régisulis, dubba ojtott dzsungelja meg a klasszikus kismestereket idézi, egyformán magas szakmai színvonalon - s akkor a szórakoztató faktorról még nem is beszéltünk.

A Carpe Diem címéhez hűen idézi fel a régi diszkóval bélelt szép időket, a szexi, vibrafonos dzsesszfunkminták után, a Music Made of Memories a maga finom, bossás lüktetésével, ha lehet, még jobban befészkeli magát a bőr alá. A Dustbowl Ian Duryt idéző newwave-diszkó, szaxofonnal és szabálytalan funkygitárral, a We Have the Technology csaknem szabályos újsulis breakbeat, míg az albumzáró Dangerous Disco pontosan az, aminek mutatja magát: Sztravinszkij hangmintára épülő, alkalmanként törtütemű, négynegyedes tánczene - csak erős idegzetűeknek. Meglehet, bolond ez a Treva gyerek, de határozottan van benne rendszer, humor pedig egészen biztosan.

-minek-