Lazasági teszt a fénytérbútorokon

A Dorkandkozma páros Fénybolygóján, a Krisztina téri székház előtt szemrevételezve a Kozma-féle fénytérbútorokat megtudjuk, hogy egy "provokáló laboratóriumban" vagyunk, ahol tesztelik, hogy mikor tudunk megnyílni, és hol van az a pont, ahol már a hétköznapokból is ki tudunk lépni.

Délután háromnegyed négykor a T-Com-székház előtt még nem látható a Fénybolygó, hiszen még világos van. A sürgölődés viszont annál nagyobb, a fotósok fölveszik a pozícióikat, nagy létrát használva jutnak egy közeli ház tetejére. Lassan sötétedik és szépen rajzolódnak a fények a falra és a parkra. Észre se vesszük és egy elvarázsolt világ részeivé válunk magunk is.

De látjuk az esőáztatta, fénytérbútoroknak nevezett, fából készült priccseket. Mintha játszótéren lennénk, mászókaszerű létrákat is felfedezünk. A fafekvők hozzávetőleg két méter hosszúak, hogy az ember el tudjon nyújtózni rajtuk. Formájukban föl lehet fedezni némi antropomorfot, egy fej sziluettjét például.

Különböző szögekből láthatjuk róluk a Fénybolygót, a majdnem függőlegestől, egészen a vízszintesig, sőt van egy hordágy is, amelyet ideális esetben négy tag visz körbe, a rajta fekvő ember pedig elmozdított koordinátarendszerből figyelhet, ami állítólag tágítja a műalkotás befogadásának lehetőségeit.

Keleten egész mást jelent a priccs, mint az európai kultúrában. A japánok például kemény felületen alszanak. Itthon pedig rászorultak használnak ilyeneket, börtönben, de ilyesmi a kórházi hordágy, vagy az a pad, ahol a hajléktalan fekszik.

De mit akar mindezzel a bútorok alkotója, a Dorkandkozma Kozmája? Szerinte a kortárs művészet a társadalmi kérdések laboratóriumának is felfogható, és tulajdonképpen a Fénybolygó is egy laboratórium, ahol a jelenlévők magatartását figyeljük, például a bútorok látszögéből is. "Le tudjuk mérni, ki mennyire laza, ki tud szemlélődni a tárgyakról és nemcsak azt nézni, ki figyeli őt. A játékosságba való átváltás, vagy egy nem mindennapi szituációba helyezkedés Magyarországon nagyon nehezen megy."

Berkes Dóra lazul

A hét tapasztalata a "Dorkandkozma laboratóriumában" az, hogy a kezdeményezőkészség hiányzik leginkább. Ha az alkotók mennek egy kört a hordággyal, akkor mások is kipróbálják, de maguktól kevesen élnek a bútorok adta lehetőséggel. Kozma mindig is kíváncsi volt arra, hol van az a pont, amikor az emberek kinyílnak, feloldódnak gátlásaik alól, és elengedettebb énjükkel tudnak szemlélődni.

Járókelő lazul

Ezt próbálta feszegetni már a legendás frankhegyi partykon is. Ő maga sem rest tehát provokálni, vagy teljesen laza sámánszerű tánccal, vagy bútorokon ellazulva, vagy akcióportrékon feltűnve.

Kisgyerek lazul

A Fénybolygón keringve nem lehet nem észrevenni, hogy tél van és
hideg. Talán ott van az emberekben egy pszichikai gát, amit nehéz leküzdeni, ezért ebben az évszakban derül ki, ki tud igazán "aktívan ellazulni". Kozma ugyanis, elmondása szerint "fiziologilag korrekt" bútorokat készít.