Te nem is gondolsz zeneírásra?
- Dehogynem, most szeretném igazán elkezdeni, Balázzsal, azaz dj Nagával is ezért költöztem össze. Tőle sokat tudok tanulni. Ha meg tudsz írni egy igazán jó számot, amit Európában elkezdenek játszani a dj-k, akkor hamarabb elhívnak zenélni is mindenfelé. Lehet, hogy ez a letöltésekkel van összefüggésben. Úgy gondolom, az emberek minél többet töltenek le, annál inkább megismerik a zenészeket, a számok címeit. Ezért ha egy ilyen módon ismertté vált zenészt meghívsz a bulidba, arra szívesebben, többen jönnek el. Ismerik, szeretik a számait, tudják hova kötni, stb... Persze emellett még mindig nem biztos, hogy jó dj, és akkor meg csak a csodálkozás van.
Hogy alakult a Chivel a viszonyod?
- Balázs egyre többet hívott Ablak-A-Dubrára, majdnem minden második hónapban visszahívott, én meg csak néztem... Aztán összebarátkoztunk, és én innentől számolom úgy, hogy igazán komolyan kezdtem venni a zenélést, úgy 2002-től. Teljesen ráfeszültem, óriási lemezvásárlások... Zeneileg hiányzik is az 1999-2002 közötti három év. Volt már olyan, hogy mutattak ebből az időből nagy slágert, én meg nem is ismertem.
És a United Colors of House?
- Ebben az utóbbi négy évben alakult ki az is. Folyamatosan rágtam Marvin fülét, hogy csináljunk egy house-klubot. Ez neki is régi vágya volt már. Akkor volt itt éppen a nagy break-hullám, de én éreztem, hogy vissza kell térjek a régi stellás zenékhez, mert nincs itthon ilyen. Overgroundba ment a progresszív, undergroundba a breakbeat és a drum'n'bass és semmi más.
Nem szereted a klubos progresszívet?
- Jó tud lenni az is, de akkor már olyan vokális, nyálas szemeteket is játszottak itthon a nagy klubokban, ami kikészített. Nem is értettem, mit keresnek ezek a zenék egy klubban. Ezért éppen kapóra jött, hogy Marvinnal volt ez a lehetőség, és ott volt Erká is, aki ugyan inkább breaker, de szíve mélyén igazi house rajongó, és így lett a United Colors of House a Jailhouse-ban kéthetente. Mostanra már nagyon szépen kiforrott, kezd megtérülni a belefektetett munka. Mindeközben zajlottak az AAD-s fellépések és kiderült, hogy Kevin szeretne egy kicsit több időt fordítani a producerkedésre, plusz rendre rá hárul az A38-as AAD Special megszervezése is, szóval vissza szeretett volna vonulni egy kicsit a szerdai klubtól. Balázsnak pedig szüksége volt egy segítőre, és azóta együtt csináljuk. Jónak látom ezt, ami most összeállt, és van benne lendület.
Ha összehozol végre saját zenét, az a Chi alatt jön majd ki?
- Nem tudom, nem biztos, mert a Chiről az a kép alakult ki, hogy egy break-kiadó. És amit én szeretnék csinálni, az nem break lesz. De nem akarok olyanról beszélni, ami még nincs. Egyelőre dj-skedés van. Törekedni a legjobbra.
Nagával a Mono pultjában
Az hogyan teszed?
- Szerintem egy dj-nek nem kell nagyot csinálni. Nem ott kell kihozni a gépekből a maximumot. Ha valakinek ez kell, menjen el egy hifistúdióba, üljön be egy rendszerbe, és hallgassa a hangokat. Egy bulin nem ez a lényeg. Egyszerűen legyenek úgy egymás után a zenék, hogy legyen ritmusa, váltson jókor, legyen változatos. Ez tényleg jobban foglalkoztat, mint a zeneírás. Nagyon más a kettő. Ha élőben játszol, nagyon érzed az embereket, tudod, mikor csináltál jót, mikor nem. A legjobb zenét el lehet sütni olyan rossz helyen, hogy kiürül a tánctér. Ezért látom néha kicsit egyszerűnek a klubos progresszív zenéket, ami mindig biztos, mindig beüt. A mostanában hallható kicsit trükkösebb zenékkel, kicsi minimállal fűszerezve - amitől egész Európa dübörög, csak Magyarország nem még - szerintem ezekkel nagyobb érzéseket föl lehet szabadítani, ha jól tudod csinálni, viszont ha rontasz, sokkal jobban kijön, mint a progresszív-house monotonitásában. Mivel mi ilyen zenéket játszunk, rá vagyunk kényszerítve a sok gyakorlásra. Töviről hegyire kell ismerned ehhez a lemezeidet.