Coldcut: "A hang az első"

A minap jelent meg az elektronikus zene egyik legrégibb duójának számító Coldcut új lemeze, a Sound Mirrors. A Ninja Tune kiadó két alapítója közül Jonathan More-ral beszéltünk röviden telefonon, majd az albummal is megismerkedhettünk.

Volt már szerencsénk látni az Everything Is Under Control klipjét. Ki vagy mi ihlette?
- Elsősorban a nagy amerikai filozófus és szabadgondolkodó, Robert Anton Wilson munkássága. Őt tartják a modern összeesküvés-elméletek első leírójának.

A klip iskolapéldája annak, hogy gyakran csendül ki határozott politikai vélemény a műveitekből. Miért érzitek fontosnak, hogy a zenétekkel kurrens társadalmi problémákat feszegessetek, sőt állást foglaljatok valamely politikai irányzattal szemben?
- A zenehallgatás bizonyos szituációkban kollektív tevékenység, amely mellesleg alkalmas az emberek frusztrációinak enyhítésére. Ezért teljesen helyénvalónak érzem a véleményünk kifejtését, akár ilyen fajsúlyos kérdésekben is. Ezen az úton kapcsolatot lehet teremteni az emberek között, kitágítani a tudatukat. A reflexiók nagyon fontosak, mindkét irányban: reagálnunk kell arra, ami körülöttünk történik, és fontos, hogy a többiek miként reagálnak arra, amit mi mondunk. Manapság egyébként is nehéz bármiről úgy beszélni, hogy ne legyen benne politika, gondolj csak arra, ha a multikat próbálja valaki kritizálni. Márpedig erre a kritikára szükség van.

Miféle munkamegosztás van köztetek, ha zenei vagy vizuális anyagon dolgoztok?
- Kezdetben egyikünknek sem voltak zenei tapasztalatai, nem voltunk zenészek. Az eltelt húsz év során persze szert tettünk némi tudásra a szkreccselésben, és lassan megtanultuk használni a technológiát. Annyi munkamegosztás mára kialakult, hogy Matt inkább a vizualitással foglalkozik, én meg a zenével, de ez nem válik el élesen.

Ez igaz az élő produkcióra is?
- Igen, nemrég Párizsban csináltunk egy show-t a Canal Plus televíziós társaságnak, az nagyjából így működött. Mondhatni, én voltam a "karmester". Egyébként alapvetően két számítógéppel és Ableton live-val dolgozunk.

Ha már a tévénél tartunk: ebben az országban az elektronikus zene még mindig szinte teljesen kiszorul a mainstream médiából. Hogyan tudnád összefoglalni a brit közszolgálati adó, a BBC szerepét ezen a területen? Elégedett vagy az attitűdjével?
- Nehéz kérdés, mert a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években a BBC hozzáállása kétségkívül fantasztikus volt, bátran teret adott az akkoriban kísérletinek számító zenéknek. Mára ez megváltozott, az üzleti szellem sokkal erősebben érvényesül. A kreativitás és a nyitottság hiányát látni, a rádió szinte egy kereskedelmi állomásra hasonlít.

Attól tartok, mi így is kiegyeznénk vele. De térjünk át a híres Timber című számotokra, amelyet a Hexstatickal közösen készítettetek. Tényleg az összes hangját mintáztátok, ahogy a klipből sejlik?
- Még ha nem is az összeset, a lényeg, hogy a hang az első, arra kell figyelni. Így alapjában véve azt hallod, amit látsz. A Timber egyébként egy dob-loop volt eredetileg, aztán bekötöttünk egy bassline-t, és jött a többi.

Tudjuk, hogy a társad, Matt Black legalább kétszer játszott már nálunk, de annak nem találtuk nyomát az annalesekben, hogy te is jártál volna errefelé. Jók az értesüléseink?
- Magyarországon valóban nem voltam még, de régen, úgy tizennégy éves koromban, valamikor a hetvenes évek elején, jártam a régióban. A szüleimmel egy nyáron beutaztuk az akkori NDK-t és Lengyelországot. Azóta nem jutottam el Kelet-Európába, de nagyon szeretnék, mert úgy hallom, izgalmas, érdekes, pezsgő a zenei szcénája.

Szerinted van valami jelentős, koncepcionális különbség a korábbi lemezeitek és a Sound Mirrors között? Akár lehetne, elvégre nyolc év telt el a legutóbbi óta.
- Úgy érzem, nincsen. Igyekeztünk továbbra is ragaszkodni a montázsszerűséghez, a stílusok keveréséhez. A különbség másban jelentkezik.