Reszkess Tokió!

Vágólapra másolva!
Gyönyörű, izgalmas, nyugtató, mély, nosztalgikus, étvágygerjesztő, divatos, történelmi, kulturális. Japánnak ezer arca van - egy ország, mely őszinte és szívmelengető vendégszeretetével mindenkit elvarázsol. Nem különben két, rövid időre Japánba szakadt hazánk fiát, Kühl Tamást és Chriss-t, akik beszámoltak magazinunknak távol-keleti utazásuk részleteiről.
Vágólapra másolva!

Megérkezésünk után egy laza sushizás, majd némi alvás és egy frissítő zuhany következett. Ezután a nyakunkba vettük a várost, egészen pontosan Tokió Shibuya kerületét, hiszen itt található a három leghíresebb house klub, a Womb, a Yellow és vendéglátónk, az Air. A Womb igazán patinás környezettel büszkélkedhet, körülötte mindenhol fantáziadús tematikájú garniszállók. Szerintem meg sem találtuk volna a bejáratot, ha nincsenek velünk helyi barátaink. Nincs neon tábla vagy égbenyúló fénynyaláb. Semmi. Csak egy egyszerű molinó és egy tábla, amely arra figyelmeztet, hogy jó hangulatunkat vagy a klubban, vagy otthon vezessük le, de semmi esetre sem a nyílt utcán. Nem ritka, hogy a klubok felett is lakások vannak, ezért minden helyen a hangszigetelést ultra komolyan meg kellett oldani, az utcai "helyes" viselkedésre pedig a táblák hívják fel a figyelmet. Furcsa volt a hazai szemnek, hogy a jegyszedőkön kívül sehol nem láttunk portást, beengedőt, kidobót. A ruhatár a "csináld magad" mozgalomhoz csatlakozik, úgy festenek, mint a pályaudvari értékmegőrző szekrények: az ember bedobja a pénzt, kap egy kulcsot, majd beteszi a kabátot, táskát a szekrénybe, a kulcsot pedig a zsebbe. Senki nem férhet hozzá. Fényképezni viszont szigorúan tilos. Ránk szóltak, többször is!

A Womb

A Womb kapacitása kb. 1000 fő, és egy egész házat beleztek ki, ezért a main room három emelet magas belmagassága monumentálisnak hat. A párnázott falú lépcsőházból lehet feljutni az első szinten lévő dj pultba és technikusi helyiségbe, ami tulajdonképpen olyan, mint egy szoba. A második emeleten, a hightech garnitúrán ücsörögve hangszigetelt üveg mögül nézhetjük a nagyterem táncparkettjét, és piros bársonnyal bevont falak között, kristálycsillárok hangulatos fényében élvezhetjük a kisterem dj-jének játékát. Hétköznapi programként itt prog house szól, lent drum'n'bass dübörög. Itt játszanak általában a nagyobb progi nevek, szilveszterkor Desyn Masiello lesz a vendég, de a hely promóterei "házon kívül" is szerveznek nagyobb partykat, mint pl. azt a Sasha-Digweed bulit, ami az érkezésünk előtti napra esett. Egy-két sör után aztán taxiba szállunk, és irány a Yellow.

A Yellow

A jelöletlen bejáraton túljutva a pincét céloztuk meg. A plafonra feszített sárga zászlóból következtettünk, jó helyen járunk. A felsőbb szinten a Wombból már ismert ruhatár, és egy hangulatos bárhelyiség fogadja az érkezőket. Lejjebb érve ismét egy "társalgóba" érünk, melyből nyílik a "dühöngő", a dj-technikus pulttal szemben egy kisebb színpad. Ragga és hip hop buli lévén most kivételesen innen nyomul egy dj és egy mindenre elszánt mc. Teltház van! Jó a hangulat, mindenkinek a keze a magasban. Az mc biztos nagyon jó, csak japánul tolja, ezért mi nem értjük, viszont nagyon vicces, ahogy egy japán fekának öltözve ugrál, és számunkra halandzsázásnak tűnve, mérgesen kiabál a mikrofonba. Ebben a klubban sok amerikai house és tech-house dj játszik, amikor nem hip hop szól. Még néhány pohár sör, és hullafáradtan esünk be szállodai szobánk kényelmes ágyába.

Kicsi a világ

Péntek este egy zártkörű VIP bulira voltunk hivatalosak a Lux G-be, dj-ként. Erről a helyről a pesti Face vagy E-Play (most Bank) kinézete ugrott be, még a hangtechnika is ugyanaz volt. A zártkörű rendezvény legtöbb vendége a divat- és modellszakmából érkezett. Itt találkoztunk egy érdekes erdélyi magyar arccal is, aki New Yorkban él, vj és Sasha amerikai turnéállomásain is többször vetített. Egy laza back2back szett után siettünk haza, mert másnap várt minket utazásunk fő célja: az Air, ami öt perc sétára volt kellemes hotelünktől, ahol még a vécédeszka is fűthető és távvezérelt.

Forrás: [origo]

A nyugalom szigete aranyból

Szaké

A rövidtáv miatt már szombat délután megnéztük magunknak a tetthelyet. A ház földszintjén egy kellemes kávéház, a Frame található, az emeleten irodák és lakások. Az alagsor az Air. A bejáratnál lévő hirdetményekből láttuk, hogy egy hete Satoshi Tomiie ünnepelte itt a szülinapját, decemberben a Deep Dish lesz a vendég, az újév pedig a techno jegyében, Ken Ishivel indul. Megnéztük a technikát és egyeztettük, mit kérünk a dj pultba. Ha már itt voltunk, akkor be is ültünk egy kávéra és némi harapnivalóra.

És kivel találkoztunk? Satoshi Tomiie-val, aki még maradt egy hétig "szülinapi szabadságon". Eljött az este, és minket az a megtiszteltetés ért, hogy vacsorameghívást kaptunk Taikai éttermébe. Ő az egyik legnagyobb és legjobban tisztelt sumo bajnok. Külön figyelmességként a VIP helységben ültettek le minket, ahova olyan, hírességek juthatnak be, mint a japán miniszterelnök. A tulajdonos különleges ajándékkal is kedveskedett nekünk, melyet felajánlottunk a Magyar Sumo Szövetségnek. Megtudtuk, hogy mitől is lesznek erősek a sumo birkózók, és meg is kóstoltuk valamennyi étküket, és természetesen rengeteg szakét. Volt ám terülj-terülj asztalkám!

Air - A helyszín

Kaja és ejtőzés után vissza az Airbe, hogy végre megmutassuk, mi is az az Ungarische Wirtschaft! A klub belseje és kinézete hasonlít a Wombra, de egy picit talán még sötétebb a design, és kb. 5-600 emberrel teljes a teltház. Úgy tűnik, a japánok kíváncsiak voltak a magyarokra, mert az egy négyzetméterre eső férőhely igencsak besűrűsödött. Az estét az angol, de Tokióban élő Mike McKenna indította. A "főműsor" első felében Chriss nyűgözte le a publikumot, majd a zárásig lévő két órában én (Kühl Tamás - a szerk.) facsartam ki az energiatartalékokat. Japánban szeretnek táncolni, bulizni, de túl nyugisak a nyilvános tetszésnyilvánításhoz és ovációhoz. Ez az este kivétel volt, percekig vastaps búcsúztatott minket. Egészen meghatódtunk...

Freee Magazin

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Mindent egy helyen az Eb-ről