Tihanyi Attila: "Az isten a dj"

Tihanyi Attilával a híres-hírhedt Cha Cha Cha tulajdonosával készítettünk egy interjút, amiben nincs póz vagy mellédumálás, viszont megtudhatod, hogyan kell szórakozásnak megélni a melót, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember megtömje emberekkel a Kálvin téri aluljárót és hogy mi az a start-stop-dj. 

De ha bezártok a Kálvinon, akkor is csak lesz új Cha-Cha-Cha, nem?

- Persze, lesz, de hogy, hol meg milyen, az egyelőre hétpecsétes titok. Ott is beton lesz, és a föld alól sem jövünk el, annyit elárulhatok. Persze valamivel kijjebb lesz a városban, mint a mostani. Nekünk missziónk van, és ez az underground.

És a margitszigeti terasz?

- A terasz is a misszió része, az underground és a mainstream találkozási helye. A jó zenét hozzuk föl az aluljáróból. Az milyen már, mikor egy körömcipős, french-manikűrös, abszolút mainstream csaj, drum'n'bassra villázik? Na, ezt tudjuk elérni a teraszon. Átüti a zene a tömeget, és az a trendi kiscsaj is a pofádba vigyorog, aki egy trendi mainstream helyen elküldene a francba. Ide sokféle ember eljön és érzik a békességet és a hangulatot, verekedés nem nagyon fordul elő. A fehér gézgatyás kigyúrt tag mondjuk először szentségel a műanyag pohár miatt, de aztán őt is elkapja a hajdelláré-hangulat.

Idén a Volt Fesztiválon az időnk jó részét mi is a Cha-Cha-Cha Diszkópalotájában töltöttük. Ott is elég sokféle ember és zene kavarodott, frenetikus hangulat volt, és mindenki erről beszélt utána is.

- Sopronba tényleg sikerült levinnünk a klubunk fílingjét. De meg kell mondani, hogy ott partner volt a rendezőség. Az egyik srác azért odasúgta: "Azt nem gondoltam, hogy ennyire elektronikusak vagytok." Aztán azt is mondta, hogy azt se gondolta volna, hogy ilyet oda verünk. Ott megépíthettem életem dj-pultját. A brigádunk olyan volt, mint egy zenekar, a dj az emelvényről vezényelt, a bárpult volt a zenekari árok, ahol a személyzet "játszott", a közönség meg lent tombolt. Azt tudtuk megmutatni Sopronban, hogy egy fesztivál és a benne üzemelő vendéglátóegység zene nélkül mit sem ér. Például megjelenik Pufi - ahogy a személyzet hív -, felment, elkezdett lemezeket pakolni délután ötkor, hatkor már táncolt egy komolyabb tömeg, ekkor Mango fölpattant a bárpultból a dj-pultba, én meg lementem a bárpultba gintonikot felszolgálni. Aztán jött Superman, majd két óra után ő meg a rövideket szórta a pultban. A legszebb pedig az, hogy reggel hatkor többszáz arc tapsolta a személyzetemet.

Mindez úgy, hogy nem reklámozol.

- Azért, mert aki egyszer lent volt a Cha-Chában, az hirdeti is. Sok külföldi arc is lejár, ők is viszik a hírét. Hogy mást nem mondjak, Londonban megjelent Paul Murphy mixlemeze, az a címe: Budapest Cha-Cha-Cha. A korongot a londoni klubokban pörgetik, de itthon is kapható a Deepben. Ennél többet budapesti klub még nem ért el, ez nagyon komoly elismerés a nálunk dolgozó brigádnak. Ezt nem véletlenül mondom, ugyanis ez a Cha-Cha-Cha-sztori közel sem csak az én érdemem, ezt köszönöm az üzlettársamnak, Csabinak, a dj-k-nek és a személyzetnek.

Dj-zel is, ez hogy jött?

- Baromira tetszett a dolog mindig is, egészen pontosan az, hogy egy partyn a dj a mindent vivő, ha az autóskártyához hasonlítjuk dolgot. Elkezdtem nézegetni, hogy Izil hogyan kavargat, aztán Infragandhit, mondjuk ő a sírba viszi az embert a precizitásával. De ő aztán összepakol mindent mindennel. Mondjuk volt kitől lesni, mert ott volt Titusz is, de én még Tadeuszt is láttam zenélni. Egyszer csak eszembe jutott, hogy stikibe be kéne állni zenélni. Elkezdtem venni a színes borítójú lemezeket, amiken sikítós számok voltak. Csütörtökönként elkezdtük a sikítós számokat játszani, az I Will Survive-ot, a Doing in the Disco-t, meg ilyeneket. Én lettem az első start-stop-dj, ha lejárt a szám, megnyomtam a stopot, és indítottam is a következőt a start gombbal. Szigorúan cédékkel lehet ezt a stílust nyomni. Egyébként akkoriban az újabb zenéket nyomtuk, és kellett már egy ilyen italopopos-slágeres buli. A Tilosba aztán meg is hívott Badihali, de mikor látta, hogy Modern Talkingot készülök fölrakni, fogta a fejét, integetett, hogy ne, de én azért fölraktam, és marha jó volt. Most már játszom négy éve, lassan megtanulok keverni is - na, jó azon azért már túl vagyok. Azért csinálom, mert ott állhatok, ahol kevesen, a legszebb, hogy már más helyekre is hívnak játszani.

Említed az italopopot, Feakyt, ebből úgy tűnik, hogy nyolcavanasokban kezdted a bulizást. Hova jártál akkoriban?

- Gyerekkoromban a Topáz diszkóban kezdtem, de ezt inkább hagyjuk. A meghatározó hely nem is Fortuna, hanem a Budagyöngye volt. A magamfajta budai csibészek alaphelye volt ez akkoriban. Mikor a Budagyöngye bezárt, akkor kezdett följárni ez a megjátszós, fülig érő hajú, keményen csajozós budai mag a Fortunába, tőlünk lett a Fortuna olyan, amilyen. Azért az egy zsivány éra volt. Balatonra a fater miatt kezdtem lejárni, ők kezdték csinálni a Csikó Bárt. Mikor kérdezik tőlem, hogy lehet ennyit dogozni, visszakérdezek: ki dolgozik? Én itt is szórakozom, alkotok, a világ legjobb szakmája az enyém, és még fizetnek is érte. És minden hajnalban megköszönöm a vendégeknek, hogy megint javítottak az életszínvonalunkon.

Sokan megcsömörlenek ettől az országtól, Budapesttől. Te nem gondolkoztál azon, hogy külföldön kéne valamit kezdened?

- Volt ilyen gondolatom persze. Ki is néztem egy üzlethelységet. Ez még Cha-Cha előtt volt. De belegondoltam, hogy mire menjek én ki, mikor arra a kérdésre, hogy mi a jövő, egy Palotai azt válaszolja, hogy Magyarország. Itt is meg lehet csinálni jó dolgokat, bár lehet, hogy több falba ütközöl, de azokat át lehet törni.

Peter Poppara, Zubor Tamás