A némafilm cyberlovagjai: vj-kultúra - szavazz a Vj-torna indulóira!

A vj-zés fogalma sokakban máig tisztázásra vár, holott lassan egy évtizede létező és egyre fejlődő jelenség itthon is. Az underground partykultúra szerves részeként vonult be a köztudatba, miután projektorokkal és diavetítőkkel felszerelt lelkes fiatalok techno- és acidpartyk hangulatát dobták föl a zenére adott élő reakcióként szolgáló vetítéseikkel. A filmrészletek vagy saját rövid felvételek összevágásából létrejött alkotások azonban egy ideje (külföldön régóta) a tévében is láthatók. A Cinetrip egy időben a Filmmúzeumon futó éjszakai zenés animációi után a csatorna ma már saját videómixeket vetít. A jelenségből még a némafilmkorszak reneszánsza is lehet. Ami viszont már most biztos: október tizennyolcadikától huszonkettedikéig tartják a felújított-átalakított Merlin Színházban a Cinetrip Vj-tornát. Szavazz az indulókra!

A teljes némafilmek levetítésétől és a színesen forgó fraktál-animációktól mára a vj kultúra, illetve annak kiemelkedő művelői eljutottak arra a szintre, ahol a mozgó- és állóképek, animációk és trükkfelvételek ötvözete, vagyis a képsorok folyamatos manipulációja komplex egységet alkot, egy olyan új, élőben keletkező művet, mely a legkülönfélébb nyersanyagokból és technikák segítségével áll össze, mindig a zenére feleselve, az "itt és most" jegyében.

Valóságos London, minimalista Berlin, pszichedelikus Frisco

A technikák, sőt stílusok (lehetőleg váratlan) ötvözése a mai napig az egyik legfontosabb eleme az efféle vizuális művészeteknek. Az elmúlt évek alatt kialakult egy olyan nézőpont is, hogy egyes underground-fellegvárakban a rájuk jellemző irányvonal mentén dolgoznak a vj-k. Londonban a természetfilmek, a való világ képei villannak föl leggyakrabban. Berlin vj-i a minimál mentén indulnak el, kiélezett és urbánus látványvilágot teremtve. A San Francisco-öböl környéki videomixerek pedig leggyakrabban pszichedelikus, színes és csavarodó animációkavalkáddal súlyosbítják a partyhangulatot.

Koncert, divatbemutató vagy technoparty

A különböző stílusú képek és technikák alapján több irányvonalat is megkülönböztethetünk az egyes vj-k, illetve csapatok munkái között. Persze a vizuálművészek csak nagyon ritkán kötelezik el magukat kizárólag egyetlen stílus mellett. "Ennél sokkal fontosabb, hogy egy adott képi anyag hogyan járul hozzá a party hangulatához, hogy milyen a zenéhez való viszony" - vallja Szauder Dávid, a Monkey Presso csapat tagja.

A vetítés témája és kivitelezése tehát leginkább a környezettől és a zenétől függ. A Monkey Presso például vetített már divatbemutatón is, de volt olyan is, hogy Mozart zenéjére kellett reagálniuk egy audiovizuális kísérlet keretein belül. A Kiégő Izzók bár főleg break- és nujazz-bulikon vetít, de a Kispál-koncertek látványvilágáért is rendszeresen ők felelnek. "Party és koncert mindenképpen más. Egy koncerten három-négyperces számok vannak, míg egy dj egy témája lehet akár negyed óra is. A koncerten sokkal intenzívebb, koncepciózusabb is tud lenni a vetítés. Megvannak a szövegek, megvannak zenék, sokkal többet tudunk előre dolgozni, sokkal klipszerűbb a dolog. És míg ez egy egyórás műsor fix számsorrenddel, addig egy party hat-nyolc órán át is tart. A dj-szetteknél szabadabb a pálya, és mivel mi öten-hatan vetítünk egyszerre, belefér az is, hogy valamelyikünk elindul egy irányba, a többiek meg utána."

A vetítés lényege pedig pont a spontaneitás, a zene hangulatfelvetésére adott rögtönzött képi válaszok. Míg egy klubkörnyezetben a sexyhouse-t játszó dj zenéire felelgetve a vizuál videoklipként működik, laza és szexi grafikákkal, esetleg jó csajokkal megspékelve, a techno és elektro keményebb, minimalistább ábrázolásra ösztönöz.

Villodzó képek, ütős szövegek

A vj-hőskor legkedveltebb stílusa. Eleinte és ma is techno-, minimál- és elektrozenék aláfestéseként találkozhatunk vele a legtöbbször, a zene monotonitása és gyors ritmusa ilyenkor a képek villódzásán is visszaköszön. Gyakran forognak háromdimenziós grafikával létrehozott betűkből álló szavak vagy mondatok a kivetítőn, ahol ilyenkor inkább a díszletezés jelleg dominál, textúrák, foltok, csíkok, geometriai alakzatok táncával. A kezdő és a legkönnyebb utat választó vj-k általában netről szabadon letölthető animációkat használnak, a meglévő választékból csemegézve igyekeznek tehát a leginkább odaillő videókat levetíteni. Akik ennél komolyabban veszik magukat, ezt a módszert eleve kizárják, saját készítésű animációikat és filmfelvételeiket használva ugyanis sokkal koncepciózusabb, összetettebb élményt tudnak nyújtani.

Kultfilmek és rémképek

A Gonosz Halottak 2 esélyesen soha nem hagyott még közönségben akkora nyomot, mint egy belvárosi pinceklub dark-goth-psychedelic-buliján néhány éve, ahol a csupa feketébe öltözött, színpadiasan gonosz tekintetű világsztár mögötti kivetítőn átszellemült táncolók pisloghatták végig a zombik támadását. A nyugalom megzavarására alkalmas képi hatásnak tekinthető a Star Wars egy-egy epizódjának visszafelé (rewind!) levetítése is - ezzel néhány éve egy psyparty chilljében találkoztunk. Mióta pedig a szkreccselhető DVD-lejátszót is feltalálták, az egyszeri partyarc sohasem tudhatja, mire számíthat, ha a hang után a képsorokkal is felveszi a fonalat.

Fotósorozat és filmrészletek

A villódzó képek ellenpontozásának tekinthető koncepciózus vetítés gyakorlatilag egy állóképekből, effektekből és különböző filmrészletekből összevágott történetmesélős egyveleg. Ez főleg bonyolultabb, elnyújtottan, finoman építkező zenék aláfestéseként népszerű. Az ilyen jellegű vetítések a legösszetettebbek, a trükkfelvételektől a képek animációkkal való feldúsításáig a lehető legtöbbféle technika és módszer vegyül ilyenkor az előadásba. Ez a profik területe, itt a kép minősége a legfontosabb, és a csilli-villi effektek helyett a színekre és a kompozícióra figyelnek. Bármelyik pillanatban állítanánk meg a vetítést, a kimerevített képen tökéletes elrendezést, szórólap-minőségű grafikát láthatnánk.

Ravepszichózis

A hangulatkeltés viszonylag egyszerű és kétségkívül hatásos formája legendás rave-eken, hatalmas fesztiválokon rögzített felvételek vetítése a tömegről - a tömegnek. Leggyakrabban többéves múltra visszatekintő fesztiválokon találkoztunk az előző évek legjobb pillanatait megörökítő őrjöngő tömegképekkel; és volt olyan is, ahol a kamera egy siklóernyős segítségével a tánctér fölött körözve madártávlatból filmezte a közönséget, hogy aztán a frissen készített képeket kivetítve erősítsenek rá a megarendezvény-fílingre.

HZs, Peter Poppara