Mintavétel, ismétlés nélkül - nyerd meg az új Massive Attack-válogatást!

Idén lesz tizenöt éve annak, hogy a világ megismerte a Massive Attack nevet - pont ideje volt hát összeállítani egy retrospektív válogatáslemezt. Nyerd meg!

Ezután három évet kellett várni az újabb albumra - alighanem a Protection máig is tán a legismertebb MA-lemez: az itt található, úszós, pszichedelikus számokat megint csak a jó sokat futó klipekből ismerhette meg a nagyérdemű, hogy azután rongyosra játssza őket megannyi lemezlovas, rádió, szórakozóhely és privát felhasználó.

A névsorolvasás szinte felesleges is: a Trickyvel súlyosbított Karmacoma - jelen, az Everything But the Girl-csalogány Tracey Thorn által előadott gyönyörű Protection, persze hogy itt figyel, s a személyes kedvenc, az utóbb dj-ként is feltűnő Nicolette által elővezetett Sly sem hiányozhat. Az efféle zenés darabok után kezdte használnia szaksajtó a többé-kevésbé értelmetlen (ennek dacára bizonyos szempontból persze kifejező) triphop műfaji kategóriát, ami főleg annak fontos, aki inspiráció helyett mintegy etalont szeretne az alkotáshoz, de hát tudjuk, ettől még nem lesz könnyebb az epigonok élete.

A MA lehetőség szerint szeretett volna túllépni az általuk is kijelölt skatulyán - ezért is volt fontos a harmadik lemez, az újabb négy év elteltével megjelent Mezzanine: remekül összerakott, sokszor igazi súlyos darabok sorozata - nem kevesebb, mint négy szám (az első négy) is idekerült róla s nem véletlenül. Igazi hangulatfestő darab valamennyi - nem véletlenül bukkantak fel megannyi film és tévésorozat kísérőzenéjeként. Itt a hagyományokat tán leginkább folytató Risingson, ám ugyanúgy ott dolgoznak benne a kemény gitárriffek, minta sötét és karcos Angel-ben, vagy éppen az Inertia Creeps-ben.

S akkor ott van még az volt Cocteau Twins-énekesnő Elisabeth Fraserrel előadott, gyönyörű Teardrop, egy klasszikus, az eddigi életműben szinte példátlan, parlando ballada. Tulajdonképpen ennek mintegy logikus folytatása az öt évvel későbbi 100th Window-ról kimásolt What Your Soul Sings, Sinéad O'Connor igencsak markáns előadásában - szintúgy erről az albumról datálódik a rendkívül megkapó Butterfly Caught is, mely hangzásában (persze a vokált leszámítva) szinte már a kora nyolcvanas évek enyhén dark beütésű melankolikus-úszós gitárzenéit idézi, a Future Proof pedig a maga kiszámítottan beteg módján tökéletesen lenyűgözi a hallgatót.

A kompiláció zárószáma a vadonatúj maxiról való: a chicagói folklegenda Terry Callier-vel készült, szinte szimfonikus hangszerelésű Live with Me már előlegezi a most készülő új albumot: tessék készülni, itt jön az ötödik.

Massive Attack: Collected, Virgin/EMI, 2006

-minek-