Magyar mode-osok - Depeche-szubkultúra itthon

Huszonhat évvel ezelőtt négy angol srác szintipopegyüttest alakít, majd a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legjelentősebb bandájává válik. Eladnak rengeteg lemezt, de a sikerek csúcsán a Depeche Mode kis híján végleg hátat fordít a zenélésnek. A zenekar azonban föláll, és sikeresebb, mint valaha. A magyar rajongók pedig végig kitartanak mellettük. A Freee Magazin áttekintette az együttes hazai szubkultúráját.

A Magyarországi Depeche Mode Rajongói Klub 1987-ben alakult meg, s immár tizenkilenc éve tartja havi összejöveteleit a Petőfi Csarnokban. Míg sok más ilyen régóta létező rajongói klub szépen lassan eltűnt, a DM-é él és virul, és a világon egyedülálló fanklubbá nőtte ki magát: rendezvényein eddig több mint negyedmillió látogatót fogadott.

Ezzel maga a zenekar is tisztában van, többször saját videoüzenettel köszönték meg hazánk kitartó rajongását. Persze nem posztercserélgetésből és DM-relikviák mutogatásából áll egy-egy klubest. Az egész inkább egy partyra hasonlít, ahol alkalmanként ezernél is több rajongó tombol a hatalmas Mode-slágerekre egy videovászon előtt.

Martin is a régi - márciusban Budapesten

Sőt, innen indult a még Kozmix és a Császár Előd-féle, korai FLM is, a Neo, a Unique, a Groovehouse és kevésbé meglepő módon a bonanzás Hauber Zsolt és Menczel Gábor is. 2001 decemberében Thank U címmel magyar tribute-album jelent meg, többek között dj Sterbinszky és a Unique közreműködésésvel.

A klubot 1993-tól Borbély Lajos vezeti. Őt is a bátyja fertőzte meg a nyolcvanasok elején a DM zenéjével, jobban mondva szövegeivel. A dal- és szövegíró Martin L. Gore-ral azóta jó barátságba került.

Molnár Péter, vagyis dj Blackman is már vagy húsz éve Depeche Mode-rajongó, és néhány alkalommal ő is játszott már a Magyarországi Depeche Mode Rajongói Klub összejövetelein. Leginkább az együttes zenéje fogta meg őt, mint mondja, mindig talál olyan számot, ami illik a hangulatához. Az új lemez, a Playing the Angel neki is tetszik, szerinte ez az első, melyen már nem érezhető az 1995-ben kivált tag, Alan Wilder hiánya.

Minden korosztálynak bejön

A klub rendezvényeire manapság is le szokott járni, nagyon bírja, hogy ott olyan zenéket hallgathat, mint otthon, és mindezt sok hasonló ízlésű "szimpatizánssal" teheti. Eddig kétszer találkozott személyesen a zenekarral, először 1993-ban, amikor a banda a Songs of Faith and Devotion című albumával turnézott. Másodszor 1998-ban, Bécsben, már a színpad mögött üdvözölhette az együttest.

Dave pedig így beszél az együttesről: "Sokszor gondolom, hogy a Depeche Mode története egy mozifilm, ahol Martin az író és rendező, én pedig a főszereplő, akinek az a dolga, hogy átadja az érzéseket a nézőknek... A DM egyik nélkül sem lenne az, ami."

Freee Magazin