Mire táncolsz idén? - Tudd meg a legújabb Fabric-mixekből!

A londoni Fabric Fabriclive és Fabric sorozata rendületlenül folytatódik, töri és mutatja az utat. A 26-os Fabriclive-ban a brit főváros legjobb hiphopzsonglőrjei pörgetik a bakeliteket. A minimáltechno 2006-ban népszerűbb, mint valaha, a Fabric-sorozatban való szereplése sem kérdéses. A 28-as Fabriclive-ot az Evil Nine szállítja - britek egyik leghíresebb breakbeat-formációja most egy másik arcát mutatja: törtütemet szinte alig tettek lemezükre, de house-t, elektrót és rockot annál inkább. Hallgasd meg 2006 első félévének Fabric-mixeit, és tudd meg, merre táncolsz arccal!

Fabric 28: Wiggle - Erős seggrázásgyanú

A 28-as Fabric két londoni acidhouse-szakértő kooperációjának első gyümölcse. A Wiggle mostantól tehát nem csak egy kiadó és egy klubest neve, művésznév is. A már évek óta együtt turnézó dj-páros, azaz Terry Francis és Nathan Coles első megjelent mixét ígéretük szerint több közös munka is követi majd. A válogatáson két Nathan Coles-remix is szerepel, főleg a záróakkordként megszólaló Dream 17-ből készített darab figyelemreméltó: ellazít és felemel - akár egy nyugtató masszázs gimnasztika után.

De kezdjük inkább a gimnasztikával. Az első perctől az utolsóig masszív basszus kíséri (mondhatni uralja) az eseményeket, azaz az utat a minimál- és deephouse-daraboktól az elektrón és acidhouse-on keresztül a groovytechnóig.

A válogatás hibátlan, a számok hangulata tökéletes egységben van: már-már disszonánsnak ható, valójában persze csak örökké szokatlan harmóniák és vicces motívumok jellemzik nemcsak a minimálhouse-, de a hiphoppal tarkított breakhouse-felvételeket is. A Presence Getting Lifted-jétől kezdve az atmoszférikus technóhangzás is egyre nagyobb teret hódít, a Freakin (szubjektív kedvencünk, Mark Romboy és Blade Baxter közös szerzeménye) pedig már erősen seggrázásgyanús szintre hozva föl azt.

A debütáló Wiggle-mix mind a hetven perce korszerű house egy homogén, mégsem egyhangú masszában - viccesre csavart szintipopdallamokat és ravasz kis ritmusképleteket összefolyatva egy nagy, közös, duruzsolós, technós lüktetésbe. Progresszív válogatás, a szó eredeti, legjobb értelmében.

Fabriclive 28: Evil Nine - Irány a diszkó!

Az 1998 óta létező Evil Nine duó másképp tárta a elénk a breakbeatet, a ritmusképletek között már az új évezred hajnalán ott voltak a rock és a populáris szövegelés jellegzetes sajátosságai. Ils-szel és Adam Freelanddel mondhatni közösen indították el Európában a rockbeat-forradalmat (a tengerentúlon a Crystal Method pár évvel előzte meg őket), és idővel népszerű előadók slágereit is ízekre szedhették és rakhatták újra össze.

A kettős 2004-ben készítette el eddigi egyetlen nagylemezét You Can Be Special Too címmel. A kiadvány hatalmas siker lett, többek közt az akkori Breakspollon is begyűjtötte az év albuma díjat. Mostani mixük Will Saul és Ursula Rucker közös munkájával indul, melynek pont az elkövetők készítettek breakbeat-átiratot, de a hatodik percben véget ér a szám, s ezzel a korong kiszámítható periódusa is.

Uffie fenékrázós diszkóslágere káromkodós dalszövegével, illetve Switch a Bodyrockers Round and Round című műremekéből készített headbangelős remixe meghatározza a hátralévő óra menetrendjét. Megállás nélkül, gyorsan bömböl a mix, ontja magából a koszos elektrókat, és helyenként egy-egy nyers, vad techno bevonásával még őrjítőbb. Felvonul a divatos hangzás az összes mestere: Riton zseniális munkái után Thomas Schumacher és a hazánkban nagyon kedvelt Paul Woolford zárja az első félórát.

A számok jól illeszkednek egymáshoz, nincsenek keverési hibák, az ív is folytonos. A Bassbin Twins legújabb zenéjével (The Dogs) már szinte csöpög a sav a diszkógömbből, ráadásul a nemrég Budapesten járt John Starlight csak fokozza az érzést. A mix tetőpontját a Daft Punk nyújtja: nagysikerű Technologic-ukszól négy percben a Digitalism remixelésében.

A befejezés is izgalmas pillanatokat tartogat. Az utolsó számok kivétel nélkül kőkemény elektropunk-cuccok, köztük olyan előadókkal, mint a Franz Ferdinand és a Test Icicles. A zárásban ráadásul egy kis időutazásnak is részesei lehetünk, hiszen előbb a B-Movie tizenhétéves Nowhere-jének Adam Freeland felújította verziója szól, míg a pontot az i-re a Clash 1979-es London Calling zenéje teszi föl.

Az év hátralévő részében az Evil Nine stúdióba vonul, hogy elkészítse a második nagylemezét. A Fabriclive-jukhoz mellékelt rádiómixben csekkolható legújabb számuk (Burn It to the Ground), mely két év után az első saját zenéjük. Magyar vonatkozása is van a közel félórás matériának, ugyanis meghallgatható rajta a nagy tavalyi Chemical Brothers-sláger, a Galvanize Andro-féle átirata. A tehetséges székesfehérvári művész eredetileg egy remixversenyre írta, de soha nem küldte be...

Hirschl Zsuzsanna
Flynn

A Fabric-lemezeket a Neon Music terjeszti Magyarországon